Korábbi blogom hozzászólásait olvasgatva látom, hogy sokak számára nem kétséges, a teljesítménybérnél nincs jobb motivációs szempontból. Ehhez képest meglepően kevés cégben találkozhatunk vele, pedig nagyon sokan nekifutottak már a bevezetésének.
Így volt ez egy 300 főt foglalkoztató autóipari termelő vállalatnál is, ahol külön tanácsadót fogadtak a teljesítményorientált bérrendszer kidolgozására és bevezetésére. Az illető tisztességesen meg is dolgozott a pénzéért, több hónapos előkészítő és tervező munka révén kidolgozott egy nagyon jó rendszert.
Ezután következett egy 3 hónapos tesztfázis, ahol még a régi rendszerben kapták a dolgozók a fizetésüket, de kaptak mellé egy kimutatást, hogy az új rendszerben mennyit kapnának, majd a 3 hónap letelte után mégsem vezették be az új rendszert…
Vajon mi lehet az oka, hogy a teljesítménybér koncepciók nagy százaléka az íróasztal fiókban köt ki és egyáltalán nem jut el a bevezetésig?
Természetesen elég sokféle oka van, de megfigyeltem egy markánsat, ami nagyon nagyon gyakori, és ez volt a felelős a fenti történetben is a kudarcért. Arról van szó, hogy a fizetés talán a legkritikusabb dolog a munkavállalók számára, ehhez bármilyen módon hozzányúlni (kivéve az egyértelmű emelést) életveszélyes. A fenti autóipari beszállító cégben is volt 3 munkavállaló, akiknek nem tetszett az új rendszer, ezért elkezdtek először csak protestálni, de később egyenesen balhézni!
A vicces a dologban az volt, hogy e 3 ember közül ketten már a "közeljövőben kirúgjuk" című listán szerepeltek, mert nem voltak a munka élharcosai, mégis a vezetés a balhézás miatt nem vezette be a teljesítményorientált bérrendszert!
A cégvezető utána úgy fogalmazott nekem:
"A munkatársak nem akarták a teljesítményorientált fizetést."
Igen, 3 ember balhézása miatt az alakult ki benne, hogy mind a 300 nem akarja az új fizetési rendszert!?
Igen, 3 ember miatt sutba dobtak 2,5 millió forint tanácsadási díjat, meg rengeteg időt, energiát, amit a projektbe öltek, a teljesítménybér rendszer egyéb hozadékairól nem is beszélve!
Lehet, hogy kemény, de ilyenkor egyenesen a cégvezető alkalmasságát kérdőjelezem meg, mert nem képes objektív döntéseket hozni. Ha 300 emberből 3 balhézik, az statisztikailag semmi, főleg ha kettő közülük a kirúgás határán táncol, akkor meg végképp.
Ha a 300-ból a 30 legjobb munkatárs reklamálna, protestálna, na akkor először is meghallgatnám őket, és elgondolkoznék a hallottakon, habár még ilyenkor is lehetséges, hogy csak félnek a változástól, de azt legalább lehet orvosolni.
Esetünkben azonban ilyenről szó sem volt, a cégvezető beijedt 3 balhézó embertől, és megbüntette a jól teljesítőket. Nehogy már többet keressenek az átlagnál!
Tamás, teljesen jogos, hogy megkérdőjelezed a cégvezető alkalmasságát. Szerintem több okból is:
1. Eleve nem gondolhatta át, hogy ő maga mit akar, így kifogásra alapozott.
2. Nem kérdezte meg a balhékor a legjobb dolgozókat.
3. Ha egy ilyen esetben vannak kirúgás határon álló dolgozók, azokat a teszt megkezdése előtt el kell küldeni. Mert a balhé arról szólt: „Hátha most rúgnak ki és ráfoghatom, hogy ezért. Lehet esetleg kártérítést kérni pl.”
Láttam már szándékosan hanyag dolgozót, akinek semmi más célja nem volt, minthogy kirúgják. Pont gyermeket várt, de még egyáltalán nem látszott rajta. A titkárságra vették fel a cégnél. Volt, hogy az ajánlottan érkezett, aláírással átvett leveleket a szemétbe dobta. Kétszer figyelmeztették, harmadszorra elküldték. Egy nappal lépte át a próbaidő határát. A munkaügyi bíróság neki adott igazat, mert arra hivatkozott, a terhessége miatt mondtak fel neki.
Erről bezzeg nem írnak a munkahelyi terror blogban…
Kedves Polló László! Én mint munkavállalói oldalról mondom, hogy nagyon jó lenne, ha minél több cégnél bekövetkezne ilyesféle rendrakás, csak van ahol nem hiszek abban, hogy végrehajtható lenne az, mit leírtál.
Pl. adott egy 30 fős cég, ahol az összetétel a következőképpen alakul:
Kb. 5 ember, aki minimum 10 éve ott van, kb. 10, aki rokon, barát ismerős, vagy nagyon jó kapcsolatokkal rendelkezik (minisztérium, közhivatal stb..) Legextrémebb példa, hogy van olyan ember, akinek a felesége rendelkezik prominens kapcsolatokkal, nem ő, mégis ezáltal kiemelt ember. És van kb. 15 ember, a futottak még kategória, akinek se kutyája-se macskája nincs az elismert helyeken. Na mármost aki családilag, barátilag kapcsolódik a céghez, vagy a kapcsolatai megfelelőek, gyakorlatilag elég, ha bejár a céghez.
A maradék 15 végez effektíve munkát, természetesen a legalacsonyabb bérért, és elismerésért, míg aki a prominensebb kategóriába tartozik, nála az a félő, hogy el ne menjen a cégtől, így ők részesülnek kiemelet bérezésben, nyernek el céges rendezvényen európai körutat stb..
Nem tudom, ebbe a cégkultúrába, hogyan vezetnél be teljesítményértékelési rendet. Mert az biztos, hogy a prominensebbek dolgozni nem igazán szeretnek, így a KPI-vel való értékelés elég furcsa lenne nekik.
Sziasztok!
Nem ez az első ilyen témájú írás itt és maximálisan egyetértek azzal, hogy nem volt alkalmas a cégvezető (sajnos).
Egy kérdésem lenne, amennyiben bárki tud és akar rá válaszolni.
Hol van ma Magyarországon (vagy külföldön) olyan cég, ahol valóban (és itt ezen van a hangsúly, hogy valóban) teljesítmény alapú elismerés és bérezés van (nem csak látszatként fenntartva)?
Én ezt keresem kifejezetten, de még nem találkoztam sehol olyan munkáltatóval, aki ezt komolyan is vette volna és korrekten „üzemeltetett” volna egy teljesítmény alapú bérezési rendszert.
Amennyiben kapok választ, úgy köszönöm, ha nem, akkor keresem a helyet tovább és nagyon remélem, hogy hamar megtalálom, mert nagyon unalmas (és nem utolsósorban nem kifizetődő) mások helyett is dolgozni mondjuk azért, hogy meglegyen az, amivel az én munkámat el tudom végezni…
Többek között ezért sem értem, hogy miért nem népszerű ez a fajta bérezés…gyakorlatilag azonnal ki lehetne csapni a cégekből azokat, akik nem dolgoznak, csak eltartatják magukat és mindenki boldog lenne, mert aki teljesít, az megkapná ami ténylegesen jár, aki meg nem teljesít, az elmenne magától is….hogy ez mit jelent plusz bevételként és megtakarított (ablakon ki nem dobott) pénzként egy-egy cégnek, arról meg már nem is beszélek, elmondtátok előttem már többen is.
Köszönettel, üdv!
Kedves László! Akkor én nagyon kitartó vagyok, én majdnem 2 évet kihúztam, természetesen a harmadik csoportba tartozva. Ezalatt az idő alatt még szabadidőmben is a cégért dolgoztam, hajtottam, míg egyszer, (nemrég) betelt a pohár. Történt ugyanis, egy készültünk egy nagyszabású rendezvényre (még TV reklámja is volt). Még éjjel is az előkészületeken dolgoztam. A rendezvény jól sikerült, amit egy céges ebéddel ünnepeltünk meg. Ezen az ebéden kitüntették azokat, akik szerintük sokat tettek a rendezvény sikeréért. Természetesen a prominensebbek (akiknél én jóval többet), névreszóló ajándékot kaptak, volt aki egy körutazást, többek között az én nevem pedig beolvasva a mikrofonba, hogy hatás fokozódjon, egy szóbeli köszönöm. 1 hét múlva bent volt a felmondásom.