Az utóbbi időben egyre több politikus botrány történik, nemcsak külföldön, hanem most éppen idehaza is. Ha azonban leválasztjuk a Schmitt és Clinton ügyekről a politikai indítékokat és felhangokat, akkor tisztán láthatóvá válik egy ősi igazság, ami alól egyetlen vezető sem bújhat ki, pedig sokan gondolják, hiszik közülük, hogy e természeti törvény felett állnak.
Ezen emberi természeti törvény megsértésének pedig súlyos az ára van, az illető vezető ugyanis teljesen elveszíti mindennemű képességét, hogy motivált beosztottai, követői legyenek, ami a politikában a bukásával szokott végződni. A folyamat azonban korábban kezdődik, ahogy Schmitt Pál is gyakori szereplője volt már államfői megválasztásától kezdve a Facebook-on és iwiw-en terjedő durva vicceknek.
Érdekes, hogy különösen a politikusok valamiért nem értik, érzik ennek jelentőségét, vagy talán nem vesznek róla tudomást, pedig a népszerűségüket alapvetően határozza meg. Nem, nem a becsületről akarok itt szónokolni, és nem is más erkölcsi dolgokról, hanem olyasmiről, aminek a birtokában csak nagyon kevés vezető van.
Hogy mi ez a rejtélyes, de mégis nyilvánvaló dolog?
Egy ország, egy vállalalat, egy vállalkozás, sőt bármilyen csoport vezetőjének a legfontosabb képessége, adottsága a:
HITELESSÉGE!
Ahogy a bevezetőben már írtam, a hitelesség nem egyenlő a becsületességgel, dacára, hogy legutóbbi Schmitt ügynél erről is szó volt. Szerintem a hitelesség két dologból épül fel:
1. Szakmai hitelesség
A beosztottak, követők elismerik-e, hogy vezetőjük szakmailag jogosan a vezetőjük, az ő megítélésük szerint szakmailag alkalmas-e rá, hogy őket irányítsa, képviselje? Ideális esetben egy vállalatnál az adott vezető mind az általa vezetett szakterülethez, mind az emberek vezetéséhez megfelelő szaktudással rendelkezik.
Ez nem feltétlenül végzettséget jelent (habár pl. Németországban ennek nagyon nagy becsülete van), hanem hozzáértést, amelyet egyrészről azzal demonstrál, hogy megérti a területen lévő problémákat, másrészt azzal, hogy olyan döntéseket hoz, olyan megoldásokat fogad/fogadtat el, amelyek megoldják a területen lévő problémákat. Nem úgy, mint Schmitt Pál, aki beiktatása után nem sokkal már buta helyesírási hibákkal tette magát nevetségessé.
Ha ez nem így van, akkor jön a „vízfej-effektus”, amikor is a beosztottak azt érzik, vezetőjük olyan döntéseket hoz a fejük felett, amely az ő munkájukat inkább hátráltatja és nem segíti.
Sokszor ez nem feltétlenül csak a közvetlen vezetőkre igaz. Ismerek olyan hr vezetőt, aki 16 éves termelésirányítási tapasztalat után lépett a hr pályára (immár 12 éve), és a beosztottain kívül a vezetőtársai is, meg a többi dolgozó is respektálja. Nem véletlen, van, hogy még ma is tud szakmai tanácsot adni a gyártósoron dolgozó mérnököknek, technológusoknak (azon kívül, hogy szakmailag nem lehet őt megvezetni), közben pedig a hr szakmát is mérnöki alapossággal megtanulta.
Mit ért el vele?
Ha mond valamit, akkor annak súlya van, és mind vezető társai, mind beosztottai még akkor is megcsinálják, ha nem teljesen értik, mert bíznak benne és tudják, hogy végül az úgy is jó lesz. És igen, jó szokott lenni…
Hitelességének köszönhetően beosztottai sokkal motiváltabban, nagyobb odaadással dolgoznak, mint más cégek hr munkatársai, de ez még az egész gyár eredményességén is meglátszik, mert mindig túlszárnyalják az anyavállalat elvárásait. Ennek köszönhetően pedig egyre több gyártást, sőt már fejlesztést is telepítenek Magyarországra, ami az adott régióban már sok száz embernek jelent munkalehetőséget.
2. Emberi hitelesség
A beosztottak, követők elismerik-e, hogy vezetőjük emberileg és erkölcsileg alkalmas-e mások vezetésére? Itt már képbe jönnek az erkölcsi dolgok, de előtte nézzük meg, mint jelent egy vezetőnek emberileg hitelesnek lenni?
Először is integritást, következetességet jelent, azaz amit gondol, azt mondja, és azt csinálja. Ha egy vezetői értekezleten megegyeznek abban, hogy másnaptól mindenki fél órával korábban jön be dolgozni 1 hétig, akkor ő is ennek megfelelően cselekszik, példát mutat.
Ez a példamutatás egyébként nagyon nehéz dolog, mind vezetőként, mind szülőként, nem véletlenül erős jellem kell hozzá. Ha azonban a beosztottak azt látják, hogy vezetőjük bort iszik, de vizet prédikál, akkor emberileg egy pillanat alatt meg is bukott a szemükben, a HITELESSÉGÉNEK annyi.
A vezetőnek való emberi alkalmasság is hamar megmutatkozik, mert ha túlságosan erős akaratú, akkor beosztottai félni fognak tőle, ha meg túlságosan konfliktuskerülő, akkor meg egyenesen le fogják nézni.
Senki nem mondta, hogy embereket vezetni könnyű dolog, és azt sem, hogy bárki alkalmas rá.
Az erkölcsi dolgokba bele sem szeretnék menni, mert annyira nyilvánvaló, hogy az alapvetőe erkölcsi értékeket be nem tartó ember nem tud hiteles lenni társai előtt semmiben.
Hosszasan írhatnék még további példákról, de ha mélyebben érdekel a téma, korábban írtam már róla pár blogbejegyzést:
http://www.kelko.hu/vezetoi-ereny-a-szemelyes-peldamutatas/
http://www.kelko.hu/ezt-sok-vezeto-nehezen-emeszti-meg/
Érdekel a véleményed
Kérlek írd meg ide kommentben, hogy szerinted mi kell ahhoz, hogy egy vezető hiteles legyen!
Hiányolom a mai vezetőkben egy bizonyos tartást ami társul az emberi alázattal a másik tiszteletét, érdeklődését a beosztottja felé.
Kedves László!
Bár személyesen még nem ismerjük egymást, de azt javaslom „még egy kicsit” foglalkozz a témával mielőtt könyvet írsz belőle… A jó vezetésre születni kell!!! Bár tanulható…Szerintem sokkal többről van szó, mint hitelességről, természetesen nem elhanyagolható szempont ez sem. Tamással sokat vitatkoztunk, de ezzel a bloggal teljesen egyetértek…nem véletlenül 🙂 Az emberek mindenkit követnek -főleg válság idején- akár jó vezető valaki, akár nem az és sajnos attól függetlenül is, hogy éppen mi a vezető célja. Én addig tudtam valakivel együtt dolgozni, amíg tisztelni tudtam akár emberileg, akár szakmailag. Ha a kettőből egy sem valósul meg, nem tudom tisztelni, bár tanácsot még tudok neki adni… Egy jó vezető kevés hibát követ el, mivel nem egyedül dönt, hanem megkérdezi a csapatát és döntései előtt minden oldalról (területről) körbejárja a témát. Sok példát tudnék felhozni az ellenkezőjére. Sajnos nem egy olyan cégátvilágításom volt, ahol a legfelsőbb vezetőknek (igazgatóknak) fogalmuk sem volt, hogyan működik az a vállalat, amelyet képviselnek, míg a középvezetőkkel folytatott szakmai interjúk során komplett „átszervezési” szakértői anyagot tudtunk összeállítani, melyekkel milliárdokat lehetne megspórolni…
A megfelelő vezetők kiválasztásán pedig nemcsak egy vállalat, hanem egy ország sorsa is múlhat…
Gyöngyi
Kedves Tamás!
Megtisztelsz, hogy érdekel a véleményem…
Nos: úgy hiszem, nem véletlen, hogy a „hitelesség” szótöve a „hitel”.
Mit kapunk a munkatársaktól „hitelbe”, amikor vezetővé válunk?
Bizalmat. Bizalmat abban, hogy egy új szerepben jók leszünk, hogy beváltjuk azokat a reményeket, amelyeket hozzánk fűznek.
Mivel kell fizetnünk a hitelért?
Tárgyilagosság, objektivitás, ugyanakkor empátia.
Reális énkép – törekvés, hogy akarjam úgy (is) látni magam, ahogyan ők látnak….
Alázat – saját korlátaim ismerete.
Formálhatóság. A fejlődés képessége, az „önváltoztatásra” való készség.
A hiányok és a hibák beismerésének képessége és készsége.
Vannak persze emberek az „olyan tökéletes vagyok, hogy még a hibáimat is látom” típusból is…. Én arra az erényre gondolok, amikor a hiányok és hibák elismerése változtatásra sarkall.
Isten óvjon azoktól a perfekcionista vezetőktől, akik nem törekszenek a tökéletességre, hanem azt gondolják, már régen el is érték azt.
És végül : elszámoltathatóság.
Meggyőződésem, hogy a vezető-séget sáfárkodásra kaptuk. Szeretem ezt a szép, régi szót.
Készen kell lenni bármikor, bárki előtt elszámolni, hogyan gazdálkodunk a ránk bízott erőforrásokkal, tárgyi és szellemi értelemben egyaránt.
Azt gondolom, akinek mindez megvan, nem kell félnie, hogy hiteltelenné válik.
Tisztelt Hölgyem!
Nem hozzászólás, csupán egy jelzés, hogy teljesen véletlenül megtaláltam az út szélén a vezetői engedélyét és a bankkártyáját! Gondolom a kártyát már letiltotta, de a vezetői engedély még jól jöhet! Amennyiben megadja a postacímét, akkor elküldöm Önnek!
Tisztelettel: Fazekas Károly
30/9702-853
Kedves Alice!
Köszönöm szépen az összefoglalást. Őszintén érdekelne, hogy Ön szerint most hol vannak ezek a Vezetők és merre vezet az Út… Tamás korábbi blogjában már foglalkozott ezzel a kérdéssel: „A Hozzáértőt vagy inkább a Hajlandót vegyem fel?” Talán megérne még egy blogot…
Kedves Tamás!
„Önkényesen” megint visszaregisztrálnál? Cserébe privibe küldenék két levelet. Egyiket sem én írtam, teljesen friss és a témába vág … Elgondolkodtató…
Kedves Szőke,
Szívesen, csak írd meg e-mail címed légyszi az iroda@kelko.hu-ra, mert már nem tudom, melyik az aktuális.
Köszi, Tamás
Kedves Szőke!
Az a tapasztalatom, hogy az ilyen vezetők nem nagyon „látszanak”, mert nem is annyira látványosak. Tudom, hogy léteznek, mert találkoztam néhánnyal. Egyikük egy kisvárosban gimnáziumigazgató. A másik egy népfőiskola vezető munkatársa, a harmadik a főváros egyik Családok átmeneti otthonát vezeti. Negyedik egyetemi tanár, tanszékvezető.
Hát, nem épp sikerágazat egyiküké sem.
A vezetői hatalom sokakat tesz arrogánssá. Ezek az emberek megmaradtak alázatban. Biztos vagyok abban is, hogy elsősorban ezért maradtak hitelesek.
A „hozzáértőt vagy hajlandót” kérdéshez: kitartóan keresem a hozzáértő hajlandót. Azt azonban magam is tapasztaltam, hogy az ismeret-készség-attitűd hármasságából – kompetenciaösszetevőkként értelmezve ezeket – az ismeret pótolható, megszerezhető, viszonylag hamar. A készség is kimunkálható, megfelelő segítséggel szintén elég hamar. De az attitűd: a legnehezebben fejleszthető és sok energiát felemészt.
Ha nagyon muszáj választani, én a „hajlandó” mellett voksolnék.
Köszönöm, hogy megkérdezett…
Szeretettel üdvözlöm:
Alice