Mivel egyre több munkavállaló is olvassa blogomat, és egyre többen próbálnak megkeresni tanácsért, ezért most nekik, nektek írom e bejegyzést. Sajnos sem a közép-, sem a felsőoktatási intézményekben nem tanítják, hogyan kell boldogulni munkavállalóként, ezért aki próbált már felvenni új munkatársat, annak nem kell elmesélnem, hogy mi mindennel találkozik.
Nézzük akkor sorjában az elvárásokat, amelyeket nevezhetnénk akár „Az állásra pályázók 12 pontjának” is, de nem nevezem, mert ez olyan úttörők 12 pontjának hangozhatna. Lehet, hogy némelyik pont keménynek, nyersnek fog tűnni, de szerintem jobb, ha tudod, mit gondolnak és hogyan állnak hozzá a pályázókhoz a munkaadók:
-
Először is, amikor jelentkezel egy álláshirdetésre, kétszer olvasd el, hogy pontosan mik a követelmények (különösen végzettség, nyelvtudás, szakmai tapasztalat) és ne jelentkezz, ha nem felelsz meg minden kritériumnak! A jó munkahelyekre ma már olyan nagy a túljelentkezés, hogy a mindenben megfeleltek közül is csak azok rúgnak labdába, akik az alapkiíráson felül egyéb extrákkal (leggyakrabban adott iparágban szakmai tapasztalat, kapcsolatrendszerrel, speciális szakmai tudással) rendelkeznek.
-
Az önéletrajzod legyen világos, áttekinthető és „rizsamentes”. Ne részletezd minden munkahelyednél fél oldalon, hogy ott milyen feladataid voltak, milyen személyes tulajdonságaid vannak (ez utóbbit nyugodtan ki is hagyhatod), hanem azt írd le, hogy milyen eredményeid voltak, ha voltak. Ha nem, akkor itt az ideje elgondolkoznod, hogy miért is van rád egyáltalán szüksége egy munkaadónak?
-
A pályázatod (fényképes önéletrajz, motivációs levél) egyedi legyen, konkrétan arra a munkakörre és ahhoz a céghez szóljon, ahova pályázol. Tudom, hogy akár 100 helyre is be kell adnod, de megnyugtatlak, a „Tisztelt Cím!” megszólítású és az e-mail „cc mezőjében” 80 másik cég e-mail címére küldött pályázatok sorsa leggyakrabban a kuka, szóval teljesen feleslegesen dolgoztál vele.
-
Amikor felhívnak a cégtől, hogy személyes interjúra egyeztessenek veled időpontot, akkor ne ecseteld, hogy 100 másik helyre is beadtad a pályázatod, és ne próbáld úgy kezelni a dolgot, hogy még ők érezzék lekötelezve magukat, amiért egyáltalán szóba állsz velük, és hajlandó vagy elmenni az interjúra, hanem légy udvarias és rugalmas! Már ez is a kiválasztási procedúra része!
-
Mindig legyél udvarias!
-
A személyes interjún igyekezz megérteni a kérdéseket, ennek érdekében inkább kérdezd meg még egyszer, és igyekezz pontosan a kérdésre válaszolni, lehetőleg 1-2 mondatban. Egy felvételiztető számára nincs idegesítőbb annál, amikor a pályázó mellébeszél, amikor 15 percig körmondatokban válaszol egy kérdésre, miközben nem válaszolja azt meg. Főleg a profi hr szakemberek – akik már ki tudja hány ezredik interjún ülnek – rendkívül türelmetlenek, és intoleránsak a mellébeszélő és körmondatokban fogalmazó pályázókkal.
-
Légy őszinte! Hidd el, egy profi hr szakember vagy szakmai vezető több ezer felvételi interjú után pontosan tudja, hogy mikor mondasz igazat, és mikor próbálsz pestiesen „vetíteni”, teljesen felesleges másnak mutatnod magad, mint amilyen vagy. Ráadásul könnyen eshetsz abba a hibába, hogy a mutatott éned pont nem szimpatikus, miközben a valós meg nyert volna. Nem tudhatod ugyanis, hogy a felvételiztetést végzőnek pontosan milyen elvárásai vannak, ezért a legegyszerűbb és egyben legcélravezetőbb stratégia önmagad adni.
-
Nyugodtan valld be hiányosságaidat, ha kérdezik, maximum vele párhuzamosan emeld ki valamelyik erősséged. Nincs hibátlan ember, ne is akarj annak látszani, viszont rendkívül fontos tudatában lenned az erősségeidnek, mi az, amiben jobb vagy az átlagnál?
-
Az állásinterjún ne légy nagyképű, arrogáns, mert nem tudhatod, hogy ki ül veled szemben! Velem már megtörtént, hogy az interjún nagyképű, lekezelő pályázó fél év múlva megjelent egy ügyfelünknél, ahol 50 milliós informatikai rendszerre írtak ki pályázatot, és én is benne voltam a bíráló bizottságban. Amikor meglátott, teljesen lefagyott, ahogy mondják, erre aztán nem számított! Nem egyszer fordult már elő az ellenkezője is, amikor a pályázó nagyon szimpatikus volt végig a kiválasztás folyamán, de végül nem őt vették fel, viszont volt, amikor 3 hónappal, volt, amikor 2 évvel később újra találkoztunk és akkor már jött, látott, győzött!
-
Vállalkozásoknál, magántulajdonú cégeknél, vállalatoknál (vagyis minden nem állami intézménynél és cégnél) ne légy nagyra a végzettségeddel, egyéb papírjaiddal, mert ott csak a valós tudásod, munkavégző képességed és múltbeli eredményeid számítanak.
-
Ha már felvettek, akkor ne azért dolgozzál, mert ellenőriznek, mert elvárják tőled, hanem azért, mert egy korrekt ember vagy, aki ha megegyezik valakivel valamiben, akkor állja a szavát, sőt igyekszik többet és jobban teljesíteni! Ez úgy általában az életben a siker titka, kivéve ha csalónak, szélhámosnak, valamelyik politikus talpnyalójának készülsz, ott tényleg más módszerekre van szükség a sikerhez…
-
Bármi legyen is a szakmád, igyekezz benne a legjobb lenni a világon, azaz folyamatosan képezd, fejleszd magad! Ezt ne azért tedd, mert elvárják tőled, és ne annyira, amennyire elvárják tőled, hanem emeld jó magasra a mércét, és annak igyekezz megfelelni. Garantálom, hogy ebben az esetben sokkal boldogabb ember leszel, mert a sikerélményeknek nagyon sok közük van a boldogsághoz, még akkor is, ha csak te tudsz róluk. Gyakran megdöbbent, hogy pl. értékesítők, vezetők képesek úgy 15 évet ledolgozni, hogy egy darab szakkönyvet nem olvasnak el, még csak eszükbe sem jut, pedig e szakmákban az ember élete végéig tudja magát fejleszteni, és így mennyivel jobb lehet(ne) az élete. Fontos, hogy profivá csak úgy válhatsz, ha autodidakta módon is fejleszted magad.
Meg kell azonban említenem egy esetet, amikor a fenti elvárásokat úgy, ahogy vannak figyelmen kívül hagyhatod, amennyiben a szakmádban, területeden annyira kiemelkedően jó vagy, hogy szabályosan versengenek érted a munkaadók.
Természetesen ebben az esetben sem javaslom, mert az arrogancia, a nagyképűség előbb-utóbb komoly bajt hoz a fejedre, ugyanis ez valójában a józan ítélőképesség hiánya, magyarul az arrogáns, nagyképű ember idő kérdése, hogy beleszalad valamilyen csapdába, amit a magasra tartott orrától nem vesz észre. Íme egy elrettentő példa:
Ezzel véget is ért rövid összefoglalóm, kívánság listám, de arra kérem a munkaadókat, hogy a kommentekben ők is írják le elvárásaikat a munkavállalókkal szemben, ne csak az én véleményem legyen itt egyedül…
KÖSZÖNÖM!
Tamás!
Ezt tuti sokan várták már, köszi mindenki nevében! A videó meg remek, már csak ezért is megérte megnéznem!
Jókat!
Én csak az első ponttal nem értek egyet – minden esetben.
Vannak olyan kiírások, ahol van olyan követelmény, amely csak fel van sorolva, de valószínüleg nem kell a munkához (pl. kizárólag magyar ügyfelekkel foglalkozó banki tanácsadónál alapfokú angol nyelvtudás). Szerintem itt nem kell törődni vele.
Ebben teljesen igazad van, nagyon sok álláshirdetésből nagyon kevés dolgot lehet megtudni, ide nem vonatkozik a tanácsom.
Viszont amikor bele van írva, hogy pl. gazdasági vezetőnek csak az jelentkezzen, akinek építőipari tapasztalata van, mert azonnal mély vízbe fog kerülni 10 milliárdnyi értékű megnyert projekt miatt, és még 1 hónapja sincs arra, hogy megtanulja az építőipar sajátosságait, mégis a pályázók 80%-nak nulla köze volt az építőiparhoz, na az már több, mint bosszantó.
Tisztelt Kelkó Úr!
Nagyon nem ad jó tanácsot, különösen a 6., 7. pontok. Sajnos tapasztalatból tudom, hogy az interjúztatók többsége – akár 95% is – nem tudja mit kérdezzen. Nem érdekli, mit mondok, és rögtön beleköt abba, amikor őszintén mondok valamit. Ha a rizsát nyomom, akkor több körbe is behívnak, sőt több ajánlatot is kapok. Sajnos addigra számomra kiderül, hogy ezekhez a cégekhez miért is veszélyes elmenni.
Tisztelettel:
András
Kedves András!
Az elején ellenkezik a tanácsommal, a végén meg egyetért vele. 🙂
Szerintem ha szerepet játszik, akkor azzal olyan céghez veszik fel, ahol azt a szerepet vették meg, nem önt, így kérdés, hogy megérte-e?
Ha önmagát adja, akkor csak olyan helyen lesz szimpatikus, ahol éppen önt keresik.
Hogy ez a munkaadók mindössze 5%-a? Lehet, de ott legalább megéri dolgozni, ha már az életünk nagy részét munkával töltjük el.
Hogy nehéz e cégeket megtalálni? Lehet, de legalább náluk megéri, sőt jó érzés dolgozni!
Üdvözlettel: Tamás
Nagyon korrekt összefoglaló, különösen az önképzésre vonatkozó rész. Én simán beletenném a felsőoktatás tananyagába, de legalábbis a végzősök utolsó félévi útravalójába.
Az első ponttal viszont én is vitatkozom. Természetesen te, mint szakember rengeteg mindent megtapasztaltál, és azt írtad le, ami a te interjúid során dominált. A felhozott építész példa is ezt támasztja alá, viszont ott az érem másik oldala is.
Pl. kérnek 5 év szakmai gyakorlatot, akkor 3-4 évvel is nekiállnék megpályázni. Lehet, hogy pont én leszek a befutó, mert ez alatt több tudást és rutint felszedtem, mint aki 6-8 évig csak az aktákat tologatta.
Kedves Tamás,
Részben mindenkivel egyetértek!:)
Ha a munkaadók egyre magasabbra teszik a mércét a munkavállalók számára, és a pályázatok minőségét tekintve is, akkor tegyék ezt ők is meg! Pl. azzal, hogy reális kritériumokat fogalmaznak meg, és pontosan tudják és értik, hogy kit keresnek és mire.
A problémát én abban látom, hogy nem pontos a kommunikáció egyik fél részéről sem! Ebbe gabalyodnak bele az álláskeresők és a felvételiztetők is. A 12 pont mindegyike érvényes, ha az eddig megszokott keretben gondolkozunk.
Ebből kellene végre valahára kilépni és akkor nem kellene még Tamásnak sem plusz 5 perceket gondolkozni egy CV értékelésekor. Ezalatt az idő alatt ugyanis olyan újonnan felmerülő szubjektív gondolatok(elemek) befolyásolhatják a döntést, ami nem biztos, hogy a munkavállaló sajátja valójában!
Sziasztok! Ajánlom mindenki figyelmébe Nógrádi Bence blogjában megjelent írást: „Ajándék állásvadászoknak” címmel. Nagy segítség álláskeresőknek és interjúztatóknak egyaránt! http://www.helloben.com
„Először is, amikor jelentkezel egy álláshirdetésre, kétszer olvasd el, hogy pontosan mik a követelmények (különösen végzettség, nyelvtudás, szakmai tapasztalat) és ne jelentkezz, ha nem felelsz meg minden kritériumnak! A jó munkahelyekre ma már olyan nagy a túljelentkezés, hogy a mindenben megfeleltek közül is csak a legtöbb extrával rendelkezők rúgnak labdába.”
Szvsz az álláshirdetések felénél nem létezik olyan kvalitásokkal rendelkező ember, amilyet keresnek, tehát ilyen alapon az álláshirdetések felére nem adná be senki a jelentkezését. Tehát nagyon nem tanácsos ezt követni, éppen ellenkezőleg, ha a kötelezően elvárt dolgok fele igaz, megér egy önéletrajz elküldést.
Ellenkezőleg, a jó álláshirdetésekre akár több százan is jelentkeznek, így a kiválasztási procedúra cégén akár 8-10 olyan pályázó is lehet, aki mindenben megfelel a kiírt követelményeknek, viszont mint, ahogy az X-Faktorban is csak egy győztest hirdetnek, dacára a sok tehetségnek, úgy a legtöbb pályázatnál is csak egy győztes van, aki valamilyen szempontból a legjobb.
Ez van, ilyen amikor versenyhelyzet van.
Kedves Tamás!
Én régóta állást keresek .Sajnos kevés a visszajelzés.Múltkor egy emailt kaptam,amiben ennyi szerepelt:”Nem nyert!” Szerencsére nem hagytam magam,ennyit reagáltam rá:”Nagyon vicces!” Remélem vette a lapot a munkáltató…:( Azért szerencsére ritka az ilyen arrogáns válasz.:)
Üdvözlettel:
Adrienn
Kedves Adrienn!
Az ilyen arrogáns kommunikáció nem téged minősít, hanem az íróját…, de ő legalább szólt. Nem hinném viszont, hogy vette a lapot, mert aki ilyet ír, valószínűleg nem az önkritika az erőssége.
Üdv, Tamás
Kedves Tamás!
Valamit hiányoltam a bejegyzésedből, amire most rákérdeznék:
Mi a helyzet akkor, ha – ahogy én is már lassan fél éve – pályakezdő aktív álláskereső vagyok. Tehát van egy végzettségem, de sajnos releváns gyakorlati tapasztalattal nem rendelkezem.
Az elmúlt 5 hónapban sokféle pozícióra pályáztam bőven 200 feletti számban, de sajnos 20-nál kevesebb helyről kaptam választ egyáltalán. Összesen egyetlen helyre hívtak be interjúra (a legelső pályázatom alapján), azóta teljes a csend.
Sajnos, így nem tudom, hogy mi a gond a pályázatommal, mert ezt nem kötik az pályázó orrára, ráadásul az én kitartásom és lelkesedésem is lankad.
Mit kéne másképp csinálnom, hogy munkát kapjak?
Üdv:
Anna
Kedves Anna!
A probléma az, hogy pályakezdő vagy, a mai válságos időkben egyre kevesebb cég ér rá pályakezdőket betanítani, velük foglalkozni, jobb szeretik a KÉSZ embereket, akikkel a kockázat is kisebb. Egyszerűen ma bizalmatlanabbak az emberek.
A megoldás az, hogy gyakorlatot kellene szerezned a szakmádban, akár úgy, hogy fizetés nélküli gyakornoknak elmész fél évre, besegítesz vállalkozó ismerősnek, stb., konkrétabbat nem tudok ajánlani, mert nem ismerlek.
A lényeg, hogy valahogy gyakorlatot kellene szerezned, és még az is megtörténhet, hogy megtetszel és felvesznek a végén.
Vannak szakmák, pl. fodrász, sminkes, stylist, fotós, ügyvéd bojtár, ahol évekig is ingyen dolgoznak emberek, hogy megismerjék őket, gyakorlatot szerezzenek, de ezt befektetésnek veszik, és aki jól csinálja, annak meg is térül.
Üdv, Tamás
Kedves Tamás!
Nekem is ugyanez a problémám, hogy nem rendelkezem nagyon tapasztalattal a szakmámban, bár az egyetem alatt próbáltam minél több gyakorlatot szerezni, sajnos kevésnek bizonyul. Most a gazdasági végzettségemmel bankban szeretnék elhelyezkedni, de szóba sem állnak velem min. 2 év tapasztalat nélkül. Erre az esetre van javaslatod?
Illetve a másik dolog amit észrevettem az álláskeresés során, hogy a legtöbbször ahogy mások már fent említették, azért olyan speciális egy pozíció kiírása, mert az már valakire konkrétan ki van írva, így bármilyen jó is a jelentkező, az ismerőst veszik fel, akivel ez már meg van beszélve.
Kedves Kitti,
Ha valamilyen iparágba, intézménybe „be akarsz törni”, akkor rendhagyó módszerekre van szükség, pl. gyakornokságot vállalni pár hónapig kevés pénzért (vagy akár ingyen), közösségi médiában keresni a kapcsolatot bankosokkal (pl. LinkedIn-en bankos csoportokhoz csatlakozni és értelmesen hozzászólni, de nem nyomulni), állásbörzékre járni és ott pozitív személyes benyomást kelteni, stb.
Üdv, Tamás
ui. a mai világban van pár iparág, amelyben nagyobb a kereslet jó munkaerő iránt és népszerűbb is a bankoknál, biztos bankár akarsz lenni?
Kedves Tamás,
ahogy olvasgattam az oldalad, az volt az érzésem, munkanélküli és munkanélküli, álláskereső és álláskereső között is nagy a különbség: sok munkanélküli tud feketén dolgozni, mások semmihez sem jutnak hozzá megfelelő ismeretség nélkül, és ugyanez fokozottan így van az álláskeresőknél. Szociálpedagógus lettem, és nem azért, mert nálunk ezt a könnyű elvégezni, hanem korábban, még diplomátlanul 🙂 is lelkisegélyben dolgoztam, hajléktalanoknál, szóval nekem természetes, hogy segíteni normális, főleg gyerekeken, akik sokkal kiszolgáltatottabbak másoknál. És nincs állásom. Pedig azóta is önkénteskedem itt-ott, és belelátok, fura mód sok esetben dolgozik igazi állásban olyan, akinek nem ott a helye. Ő milyen állásinterjún felelt meg empátiából például? Lehet, hogy a te világodban tényleg a megfelelő, odavaló embereket keresik, de ebben nemigen. A segítők nagy többsége több mint 3 lépés távolságot tart a segítendőktől, és valami hülye fölény lebeg fölötte. Mintha vele soha nem történhetne meg az, ami az ügyfelekkel. Én ismerem mindkét oldalt, egyszerre vagyok diplomás, de nem szakember, hiszen hivatalosan nem dolgozhatok benne :), és álláskereső, aki azt látja, olyan mindegy, milyen ember, nem érdekel ez senkit, hiszen megvan már a jó ismerős, akit felvesznek, lényegtelen, milyen adottságokkal. És az őszinteség?, isten ments. Azt sehol nem díjazzák, ne haragudj. Hallgatni, nyelni, mosolyogni, eltűrni. Így persze tényleg kín a mindennapi munka. Néha még örülök is, hogy most „szabad” vagyok, igaz, pénztelen. Az önkénteskedés nagyon jó dolog, én is csinálom, őszintén szeretem (persze önzésből is, hiszen irtó jó, hogy valahol szükség van rám), csak épp egy fillér se jár érte, és ha nincs mögötted jó anyagi háttér, család és egyebek, akkor miből élj meg közben? És amiről senki nem beszél valamiért: telnek a hónapok, az ember igenis megrogyhat közben, de nincs hely, mód, ember, ahol, ahogyan, akinek ezt kibeszélhetné, de ha bejut mégis egy állásba, ugyanúgy kell teljesítenie, viselkednie, mintha nem érték volna nagy pofonok közben. Valami ötlet?Üdv: Prekáczkó Ágnes
Kedves Ágnes!
Ha az én világomban mindenhol a megfelelő embert vennék fel, akkor itt és most be is fejezném blogom írását, mert értelmetlen lenne vele tovább foglalkozni. 🙂
Sajnos a multiknál sok esetben huszonéves hr-esek döntenek még munkakörökre is a felvételről, olyan munkakörökre, amikről fogalmuk sincs, míg az állami szektorban és a vállalkozásoknál dívik a jó öreg sógor, koma, barátok, ismerősök alkalmazása.
Ezek mellett vannak olyan vállalkozások és vállalatok, ahol tényleg az alkalmas embereket keresik, jól meg is válogatják, hogy kit vesznek fel. Őket kellene neked is megtalálni, tudom, ez eléggé nehéz is kitartó munka.
A problémák kibeszélésére vannak elvileg a barátok, ma, amikor a cégek többsége a nehéz gazdasági körülmények miatt a túlélésért küzd, nemigen nyitottak munkatársaik egyéni problémáikra. 🙁
Ha nincsenek ilyen barátaid, akkor olyan emberek körét, társaságát keresd, akikkel szót értesz, elvileg az iwiw és a facebook erre való.
Üdv, Tamás
Kedves Tamás és hozzászólók!
Már korábban reagáltam egy másik hasonló témára, és akkor panaszkodtam megélhetésről stb. a munkakeresés közben. Azóta tapasztalatokat szereztem. Meglepő volt számomra, mennyire megváltozott a világ míg gyereket neveltem. Mivel én sem találtam munkahelyet sokáig, így lejebb adtam elvárásaimat és elhelyezkedtem fizikai munkára. Közben folyamatosan kerestem a lehetőséget a jobb munkára vagy feladatra az adott cégnél. Én is dolgozom ingyen egy cégnek, hogy legyen gyakorlatom és fejlődhessek, de ezt másodállásban csinálom. Igaz ez három gyereket nevelve nagyon megterhelő, de hiszek benne, hogy megéri. Azonban jelenlegi munkahelyemen döbbentem rá, hogy nagyon sokan csinálják ugyanezt, még diplomások is. Nekem csak szakközépiskolai érettségim van. Bizony vannak cégek akik a nem megfelelő szervezés következtében kénytelenek boldog boldogtalant felvenni, hogy legalább valaki elvégezze náluk a munkát de ezt mi mukakeresők is jól ki tudjuk használni, hiszen addig is van némi keresetünk.
Üdvözlettel Csilla
Kedves Tamás!
Mint álláskereső szívesen olvasnék még továbbiakat arról, hogy is van az, amikor valaki munkaerőt keres – talán így jobban megérteném, mit kér.
Nekem nem áll össze a kép: nemrég egy „fejvadász” szólt le, hogy én minek írnék motivációs levelet, mert százával érkeznek hozzá az önéletrajzok, ami abban nincs, arra neki már nincs energiája.
Az én esetemben egy kicsit pikáns, hogy 12 éve felsővezetők problémáira keresek és kínálok megoldásokat (tanácsadás), aztán jön a kiírás, hogy „2 év gyakorlat” egy felsővezetői álláshoz. Akkor én most beleférek, vagy nem?
Lehet, hogy tényleg ennyire különböző stratégiával keresnek új munkatársat különböző emberek?
Amikor AC-n voltam, jól sikerült, én nyertem, pedig korábban sosem voltam beszerző és a földgáz kereskedelmet sem ismertem.
Mi legyen akkor az én stratégiám? Marad az őszinte önéletrajz, és a remény, valaki majd csak belelátja azt, amit én tudok magamról? Vagy rá lehet keresni olyan cégekre, akik nem a múltamért, hanem egy AC-n nyújtott teljesítményem alapján fognak megítélni?
Tisztelettel és üdvözlettel: Gyuri
Kedves Tamás!
Én szoc.gondozói és környezetvédelmi szakmunkás végzettséggel rendelkezem.Mikor pályaválasztáson volt a sor,akkor több oldalról is kaptam az információt,hogy ebben az országban (is) feltörekvő ág a környezetvédelem.Erre a pályára álltam rá,de mint kiderült,az előttem volt osztályok sem tudtak ebben a szakmában elhelyezkedni.A kérdést nyugodtan fel lehet tenni,hogy miért indították el ezt a szakot,ha nincs rá kereslet?Őszintén szólva az én magánvéleményem szerint azért,mert az iskola megkapta érte a pénzt,úgy,hogy az akkori diákok(köztük én is) nem tudnak ebben dolgozni.Továbbá:utána még azt tanácsolták,hogy válasszak valamilyen egészségügyi szakmát,így lettem szociális gondozó és ápoló.És itt térek rá a lényegre:4 településen is próbálkoztam,köztünk a saját településemen,ahol sok az idős és kevés a gondozó(állítólag,bár hihető),de nem akarnak senkit sem felvenni,mert nincs pénzbeli keret erre a célra.Többek között Kecskeméten is próbálkoztam,több helyen is,de vagy a tapasztalat hiánya(minimum 2-5 év),vagy a keret miatt nem vesznek fel,de sajnos leginkább a tapasztalat hiánya az indok.Nem áll szándékukban még csak gyakorlatra sem felvenni,mert senkinek sincs ideje bármilyen ügyben segíteni a munkahelyen,ha véletlenül elakadok valahol.Erre mi a megoldás?