Munkaadók rémálma, amikor az elküldeni kívánt dolgozó megneszeli a vég pillanatát és menekülési útvonalnak a táppénzre menést választja. A munkaadó számára ez komoly anyagi veszteség és a törvény szerint semmit nem tehet ellene. Vagy mégis?
Szóval elég sok ablakon kidobott pénzbe kerül a hónapokig tartó próbálkozás és a kirúgás előtti „fizetett szabadság” is, arról meg ne is beszéljünk, hogy mennyire rossz érzés is. De nem csigázom tovább, mert van megoldás, igaz egy kis pénzbe kerül, de hivatalos és garantált. Arról van szó, hogy az Egészségbiztosítási Pénztárnál a munkáltatóknak van lehetőségük hatósági ellenőrzést kérni, aminek költsége kb. 12-14 ezer forint.
Ha kiderül a csalás, akkor a csaló dolgozó azonnal kirúgható, és ezzel még a Munkaügyi Bíróságra sem mehet. Az ellenőrzésnek és különösen a lebukásnak ráadásul visszatartó ereje van, ez után bárki is kétszer meggondolja, hogy kibulizzon egy kis betegszabadságot a háziorvosánál.
Tamás, ez zseniális! Semmi elvek, meg általánosság, hanem bele a közepébe – beszéljünk a pénzrol! 🙂
Ha ezt még a munkaszerzodésben is leírom (megígérem) akkor hamarosan megszületik az átverhetetlen munkaadó legendája… 🙂
Még egy saját tapasztalat:
– Ha elkezd valaki sopánkodni, hogy „mi lesz, ha emiatt kirúg a fonök…” akármi is az – rúgd ki!
hajrá!
Biztosan vannak, akik csak visszaélnek. A többség azonban a cégébe betegedett bele.Szégyelljétek magatokat!
Ez a bejegyzés igen csak pongorjuhászattilásra sikeredett. Az a szemét, kis dolgozó, aki mindig csak a rosszaságon töri a fejét! Ejnye-bejnye!
Én csak arra a két számra lennék kíváncsi, hogy a hivatkozott cikkben szereplo Leiernek adott egységnyi munkateljesítmény mennyi pénzbe is kerül a két országban.
Az osztrákoknál a sima bruttó „mindentbeleszámoltam” bérköltséggel és a magyaroknál is, plusz az ilyen csalásokat is beleszámítva.
Nekem van egy olyan halovány sejtésem, hogy még így csalásostul-mindenestül sem kerül nekik annyiba a MO-on végzett munka, mint Ausztriában. Aki képben van, az mondhatna konkrét számokat.
Táppénz kérdés: ez az ellenorzés a társadalombiztosítási rendszer alapja volt régebben. És járóbetegeknél is megmondta az orvos, mikor mehet el otthonról a beteg. És az ellenorzés az orvosra is következményekkel járt.
Én a munkaszerzodésbe mindig beírom, hogy TILOS fertozo betegséggel bejönni. Nátha annak számít (Ez egyébként járványmegelozési módszer lehetne!). Mert ugye ha táppénz inkább egy emberét fizetem, minthogy az egész csapat kiessen, mert egy mártírt játszik és bejön betegen. Ez nálam szerzodésszegés és számomra következmények nélküli azonnali felmondással jár.
A csalások történetébol (táppénz nincs benne, de rémtörténetnek nem gyenge):
Egy no munkát keres és talál. Kiemelkedoen jó fizetéssel, adminisztrációs területen, 100%-ban bejelentve. Munkáját úgy végzi, a fonök rutintalanságnak értékeli a szándékos hibázást. Ezért meghosszabbítja próbaidejét, szóban (nagyon nagy hibának bizonyult, hogy leírás elott kiengedte a munkavállalót a szobából). A helyzet nem változik, alkalmazott repül.
És láss csodát: alkalmazott bejelenti, hogy gyermeket vár és a munkáltató ezért bocsátotta el. Senki nem tudta, hogy terhes. Én is láttam ot, nem látszott rajta. Viszont bizonyíthatatlan volt, hogy a munkáltatónak errol nem volt tudomása.
Ezért a bíróság az egyébként jóhiszemu munkáltatót komoly kártérítés megfizetésére kötelezte.
„Ezért meghosszabbítja próbaidejét, szóban (nagyon nagy hibának bizonyult, hogy leírás elott kiengedte a munkavállalót a szobából).”
Kedves Anikó, a próbaido nem hosszabbítható.