Minden munkaadó rémálma egy pszichopata a munkatársi gárdában. Ebből is az a fajta, akit báránybőrbe bújt farkasnak hívok, mert általában akkor derül csak ki, hogy pszichopata, amikor már rengeteget rombolt, és meglepő, de gyakran a cégvezető számára még akkor sem! Sőt, gyakran éppen ő a bizalmi embere!
Munkatársai már mind látják, hogy ez az ember pszichopata és rombol, de annyira tehetséges a prezentációban, saját maga eladásában, és a bocsánat, de ennél jobb magyar kifejezés nincs, a „seggnyalásban”, hogy az általában elfoglalt cégvezető megkajálja a „színházat”. Van viszont egy pont, amikor mindig, kivétel nélkül lehull a lepel, és garantáltan lelepleződik a „báránybőrbe bújt” farkas valódi természete…
Mikor bújik ki garantáltan a valódi természete?
Hát akkor, amikor meg kell válni tőle!
Mindegy, hogy magánéleti kapcsolatról van szó, vagy a munkatársadról, aki felmond vagy te mondasz fel neki, egy dolog halálbiztos – meg a sors furcsa iróniája -, hogy a normális emberektől nagyon könnyű megválni, a pszichopatáktól, báránybőrbe bújt farkasoktól meg rendkívül nehéz.
Egy normális alkalmazottadnak elmondod, hogy nem akarsz vele tovább dolgozni, biztos, hogy nem fog neki jól esni, de maximum megkérdezi, hogy miért, és nem fog balhézni, hisztizni, követelődzni, hanem lezárja magában a dolgot, és csendben elmegy. Ennyi. Tőle nem kell félned:
- hogy a munkaügyi bíróságra megy,
- feljelent a Nav-nál meg ki tudja még melyik hatóságnál,
- és ő nem fog neked kárt okozni.
Bezzeg a pszichopata! Ha már valakinek a kirúgása előtt azon gondolkozol, hogy:
- mi fog történni, ha meg kell válnod tőle?
- hogyan fog kárt okozni, bosszút állni?
- hogyan szervezd le a kirúgását, hogy közvetlenül utána ne tudjon kárt okozni?
- vajon hol fog feljelenteni, és akkor az neked mennyibe fog kerülni?
- vajon mennyi pénzt kell neki adni, hogy békében menjen el?
- milyen módon kell neki felmondani, hogy békében menjen el, ne sértődjön meg és ne okozzon bosszúból kárt?
Lehet, hogy nem gondolod őt sem pszichopatának, sem báránybőrbe bújt farkasnak, mert ezt túl erősnek érzed, mert ő is ember, meg biztos nehéz gyermekkora volt, és még ki tudja milyen mentségeket tudsz kitalálni, de azzal, hogy a fenti kérdések megfogalmazódnak a fejedben, már el is ismerted, hogy egy igazi pszichopatával van dolgod! Ha nem lenne az, akkor nem lennének ilyen aggályaid, félelmeid a kirúgásával kapcsolatban.
Kaland a könyvelővel
Láttam már ilyen könyvelőtől való elválást, ahol az ügyfél megírta, hogy szeretne máshoz menni, és kapott egy hosszú levelet, hogy a könyvelő mindent jól csinált, és ő mi mindent rontott el! Igen, egy pszichopata mestere a felelősség áthárításnak, mert ő soha nem hibázik.
Olyan, mint egy olajozott angolna, sehogy sem tudod megfogni, mindig kicsúszik a kezeid közül. Esélytelen vele elérni, hogy normális viszonyban és egyetértésben váljatok el, csak egy dologra érdemes törekedned, hogy minél kevesebb veszteséggel szabadulj meg tőle, mert veszteség nélkül nem lehet. Ő nem engedi, neki lételeme, hogy a látszat szerint neki legyen igaza, mert a látszat mindennél fontosabb… legalábbis számára.
Neked volt már ilyen sztorid?
2 fajta pszichopata létezik a szakirodalom és a kutatások szerint, az egyik a született, a klasszikus eset aki valóban úgy fog távozni, ahogyan a hozzászóló leírta. Viszont van a „hot pszychopath” akinek nagyon is erős érzelmei vannak, és úgy viselkedik , mint ahogyan Tamás leírta. Ő nem születetten, hanem saját döntéséből/döntéseiből lett ilyen. Amúgy ki lehet tölteni a pszichopata tesztet ingyen az interneten, mindannyiunkban él néhány százalék pszichopata, csak nem mindegy, hogy milyen arányban….
Nem tanulmányoztam át a pszichológia mély bugyrait a pszichopaták minden aspektusa iránt, csak tapasztalatból írtam, amit láttam. Ami viszont igaz, hogy mindannyiunkban vannak ilyen tulajdonságok, csak a fő különbség, hogy a pszichopata nagyrészt aként működik, de legfőképpen önkritika luxusával nem rendelkezik, csak a normális embereknek vannak magukkal kapcsolatban kétségei…
Kedves Tamás! Kedves Imre!
Nekem az a véleményem, sőt – sajnos – a tapasztalatom is, hogy többfajta „pszichopata” vagy finomabban fogalmazva „pszichés zavarral küzdő” ember létezik. Lehet, hogy nem teljesen
szakszerűen, de én a következő két csoportba osztom őket: „passzív agresszív” és „aktív agresszív”. A „passzív agresszív” az Imre által részletezett módon viselkedik, nem balhézik azonnal. Sajnos, nem találok jobb szót: „sunyibb”. Az „aktív agresszívre” jellemzőbb – a Tamás által részletezett – azonnali reagálás, ha bekövetkezett a krízishelyzet. (Addig ő is sunyít.)
Bár ez nem tartozik teljesen szorosan a témához (inkább a helyzet előzményéhez vagy kiváltó okához), de amennyiben jól értelmeztem a pszichológia könyvekben olvasottakat:
a konfliktuskezelések módját elég nagy mértékben befolyásolja az otthonról
hozott minta. Én a szűk ismeretségi körömből ismerek olyan helyzetet, ahol nem fordult elő hangos szó vagy tettlegesség, csak csendben és halkan „terrorizálták” egymást a családban élők, de olyat is ismerek ahol kiabálás és őrjöngés volt a konfliktuskezelés módja.
Én egyiket sem tartom jónak. (Sőt normálisnak sem.)
A tapasztalatokról pedig csak annyit, hogy: több munkahelyet kellett otthagynom az utóbbi időben az említett emberek miatt, mert én – sajnos – nem tudtam kezelni őket.
(Ennek a komoly következménye az, hogy 40 év feletti munkanélküli vagyok…)
Egy hasonlattal élve, számomra az ilyen emberek olyanok, mintha „nem a pályán játszanának”, vagyis nem tartják be a korrektség szabályait. Talán, ha az ember lemenne az ő szintjükre és az ideje nagy részét azzal töltené, hogy inkorrekt eszközökkel ellenük hacoljon lehetne esélye a „győzelemre”, de én erre nem voltam alkalmas… És nem mellesleg a hatékony
munka rovására ment volna.
Kíváncsi vagyok a véleményetekre:
– Jól látom-e a „pszichopaták” csoportosítását?
– Lehet őket kezelni? Ha igen: hogyan? (Én reménytelennek gondolom.)
Üdvözlettel:
Erika
Kedves Erika!
Természetesen sok árnyalata van a pszichopatának, én már a közveszélyes szintről írtam, szval jól látod. Kezelni őket, hát az eléggé nehézsúlyú kategória, és nem miattuk, hanem a környezetük naivitása miatt.
Volt olyan ügyfelem, ahol egyértelműen pszichopata volt az egyik tulajdonos, de ezt egyik tulajdonostársa sem látta, nem vették elég komolyan, és 1 év kemény munka után fel kellett adnom, mert olyan ügyesen teremtett egy virtuális valóságot a tulajdonostársai köré az említett pszichopata, hogy beállt a cég fejlődése, mint a szög a tölgyfa deszkába.
Üdv, Tamás
Kedves Tamás!
Most kivételesen megpróbálok röviden írni… 🙂
(Persze, annak is megvan az oka, hogy miért magyarázok hosszan… de ez „más lapra tartozik”.)
Tehát, nekem az volt a tapasztalatom, hogy az igazán „profi pszichopaták” a
zseni és az őrűlt keskeny „határterületén” mozognak…
De vannak kevésbé „profik” is, ők kevésbé intelligensek.
De, lehet, hogy rosszul látom…?!
Üdv.
Erika
Én nem tudom, hogy léteznek-e „gyógyult pszichopaták” (jelentkezzen, aki tud ilyenről vagy annak tartja magát), vagy egyáltalán mi segíthet rajtuk, de szerintem ez nem egyszerű dolog. Főleg, ha az illetőnek nincs „betegségtudata” (vagy „problématudata”), és ők köztudottan szeretik másra hárítani a felelősséget. Hiába vagy velük empatikus, olyan mintha egy feneketlen kútba öntözgetnéd a vizet. Nagyon „szeretik” az együttérző embereket amúgy, akik gyakran esnek nekik áldozatul. Ha szembesíted a viselkedésével és felhívod a figyelmét a hibáira, akkor még jobban vérszemet kap. Szerintem kb. annyira lehet segíteni egy pszichopatán, mint egy alkoholistán, drogoson vagy egy borderline személyiségzavaroson.
Kedves Mindenki!
Egyetértek Polló Lászlóval, ez valóban egy érdekes témafelvetés volt.
***
Egy rövid időre visszakanyarodva Anita hozzászólásához, akivel szinte egyidőben, nagyon hasonló álláspontot írtunk le, annyit fűznék még a témához, hogy:
– én mindkét fajta „pszichopatát”, született „pszichopatának” tartom,
– továbbá: az én véleményemet a „viselkedéslélektanról” (vagy talán ismertebb szóval, a behaviorizmusról) olvasott infomációk is árnyalták, mely szerint (röviden összefoglalva) a környezet komoly hatással van az ember viselkedésére.
De úgy tudom, hogy ebben a kérdésben még a tanult pszichológusok / pszichiáterek sincsenek azonos állásponton. (Így én – laikusként – különösen nem tudhatom, hogy mi áll a legközelebb az igazsághoz. Inkább csak a véleményemet írtam le.)
Ezen a ponton újra visszatérnék Polló Lászlóhoz, aki azt írta, hogy nem az lényeg, hogy csoportosítsuk az ilyen típusú embereket, hanem az, hogy: minél rövidebb idő alatt meg kell szabadulni tőlük.
Én tovább megyek: AZ A LEGJOBB, HA BE SEM KERÜLNEK A „RENDSZERBE”!
A „miért”-tel kapcsolatban már többen kifejtettük a véleményünket. Összegezve: bár a tulajdonosok / munkahelyi vezetők…stb. többsége nem gondol rá, de a rossz munkahelyi hangulat a munkára is rossz hatással van.
Tehát:
– Az első és legfontosabb lépésnek azt tartom, hogy a munkáltató belássa / felismerje, hogy neki is érdeke, hogy ilyen típusú dolgozókat kiszűrje.
– Fontos lenne, hogy a munkáltató reálisan meg tudja ítélni azt is, hogy: van-e elég tapasztalata, ahhoz, hogy felismerje az ilyen embereket.
– Amennyiben nincs: érdemes szakemberre bízni ezt a feladatot!
***
A cikk indító kérdése ez volt: „Mikor ismered fel biztosan a „pszichopata” munkavállalót?”
Laikusként, saját tapasztalatokból kiindulva nekem a következő gondolatok jutnak az eszembe. Nyilván, a teljesség igénye nélkül és hozzátéve, hogy ezek az emberek különböző szinten vannak, tehát ettől függően nehezedik a felismerésük is.
Jelek:
– Nonverbális kommunikáció fokozott figyelése. Ők sokszor hazudnak, de van esély rá, hogy a mozdulataik, arckifejezéseik mégis elárulják őket. Nagyon élénkek, nyugtalanok. Energikusnak tűnnek. (Talán túlzottan is.)
– Stílus. Szerintem, többnyire: „fellengzős”.
– Jellemzőek a túlzások. Elmondásuk szerint: mindent tudnak, mindent megcsinálnak, mindenhez alkalmazkodnak. Simulékonyak. Legalábbis „felfelé”, lefelé „gőzerővel” taposnak.
– Pontosan tudják, hogy mit szeretne hallani a másik fél és azt mondják. Szerintem, többnyire ezen a ponton győzik meg a munkáltatót.
Összefoglalva: akkor is érdemes gyanakodni, ha valaki tökéletesnek tűnik…!!!
(Szerintem, – egyébként – senki sem tökéletes…)
Kedves Erika!
Sajnos van egy olyan keveréke a zseniális elmének és pszichopata mentalitásnak, amelyet addig nem ismered fel, amíg nem látod tevékenysége eredményét. Sem a viselkedése, sem a tettei nem árulják el igazi természetét, csak az, hogy mindennek eredménye több rombolás, mint építés.
Üdv, Tamás
Szerintem az a kérdés (ha már megtörtént), hogyan lehet tőlük megszabadulni… Ajánlom Robert D. Hare: Kímélet nélkül (A köztünk élő pszichopaták sokkoló világa) című könyvét.
Keresni kell nekik egy másik „nagy vadat”…
Ahogy Polló Laci írta, gyorsan és keményen. Sajnos gyakran csak komoly veszteségek árán megy, de minden pénzt megér megszabadulni tőlük, mert ha maradnak, az sokkal többe kerül.
Kedves F. Jutka!
Egyetértek, ha nem tudtuk szóban forgó dolgozókat a megfelelő időben kiszűrni vagyis bekerültek a vállalathoz, akkor nagyon fontos megszabadulni tőlük!
Talán, csak annyiban tér el a véleményünk, hogy én a megelőzést is rendkívül hasznosnak
tartom, ha valamilyen módon megoldható!
(Nekem ez egy kicsit a „betegséghez” hasonlít. Fontos a gyógyítás, de ha a rizikófaktorokat
figyelembe véve sikeresen oda tudunk figyelni a megelőzésre, akkor talán meg sem betegszünk… )
Csak támogatni tudom, hogy a megelőzés is fontos, sőt szerintem a legfontosabb. Ha időben felismerjük az ilyen romboló embereket, akkor fel sem vesszük vagy ha már felvettük, akkor hamar felismerjük és gyorsan megszabadulunk tőlük, amíg komoly károkat nem tudnak okozni…
Cs. Kádár Péter írását idézném: „Robert Ray Lifton arról is értekezik a Náci orvosok című, hazánkban 1997-ben megjelent művében, hogy egy normális társadalomban lelkileg is normális emberek kerülnek döntéshozói beosztásba, ezzel szemben a náci Németországban szándékosan pszicho- és szociopatákat „jutalmaztak meg” hatalommal. Mert ők jobban teljesítenek, ha ölésről van szó.
Ha megnézzük, hogy a rendszerváltás kezdete óta kik voltak-lettek például Magyarország urai, akkor legalábbis kételkednünk kéne abban, hogy a polgári demokrácia valóban érdemben különbözik-e a fasizmustól, és ha igen, akkor Magyarországon polgári demokrácia lett-e vagy valami más?
Elegendő arra gondolnunk, hogy milyen mértékben (sokszorosára) nőtt az erőszakos bűncselekmények száma a rendszerváltás előtti időszakhoz képest, s mennyire vált általánossá az emberekkel szembeni brutális terror – legszembetűnőbben a munkahelyi hr-hóhérok, a modern kápók közreműködésével és megdicsőülésével. De persze nemcsak a munkahelyek váltak félelmetessé, hanem minden olyan hely, ahol csőszködni, házmesterkedni, vagyis bántani lehet. ”
Véleményem szerint egyre több helyen alkalmaznak szakmailag tehetségtelen, ám pszichopata vezetőket…A beosztott meg nem ugrálhat, mert -a statisztikákkal ellentétben-nincs sok valós munkahely…
Tamás, kérdeztem már, hogy mikor jelenteted meg az írásaid könyalakban. Szerintem EU piacon is remek lenne.
Es most robban:-) Lesz rá támogatás. És ha valami ötleted van, vagy csak pályáznál, szólj kérlek!
Mivel eléggé elfoglalt vagy, a számom 20 210 5432
Üdv
Levente
Tisztelt Hozzászólók és Kelkó Tamás!
Tapasztalataim szerint az a munkáltató, vagy a munkáltatót képviselő szervezeti vezető akarja felmérni, és kiszűrni a pszichopata munkavállalót, aki nem az, vagy éppenhogy nem akar saját konkurenciát :). Félretéve a tréfát, a szervezeti vezetők között volt szerencsém normális vezetőkhöz, de sajnos a tíz alatti számú főnökeim közül csupán kettő volt az. A többi – az Önök által megfogalmazott, egy pszichopatára vonatkozó jellemzéseik alapján viszont pszichopatának minősül (a több száz munkatársammal, beosztottaimmal, ügyfeleimmel kapcsolatban elvétve volt ilyen tapasztalatom). Vagyis e szervezeti vezetőim a fentiek alapján egytől-egyig pszichopaták lehettek. Nem tartom valószínűnek, hogy ez az arányszám egyedi jelenség lenne. Így talán érdemes lenne elgondolkodnia Kelkó Tamásnak azon, ha esetleg még nem tett ilyen irányú lépéseket, hogy a vezetők/munkáltatók (a tulajdonosokkal nem nagyon lehet mit kezdeni szerintem) kiszűrésének, leváltásának, a szervezet tőlük való megszabadulásának minél kevesebb kárt okozó módjával kapcsolatos eszmefuttatását, ötleteit, javaslatait is ossza meg, illetve, ha van rá mód, oktassa, és hogy a munkahely otthagyása nélkül, lelki sérülések nélkül hogyan válhat meg a munkavállalók csoportja a mérhetetlen károkat okozó ilyen típúsú vezetőktől ÉS csatlósaiktól! Mert nemcsak a munkavállaló lehet a probléma. Az általam olvasott hozzászólások alapján úgy tűnik, a vezető/munkáltató még véletlenül sem lehet jellmezően pszichopata személyiség. A cikk címe és tartalma ellenére érdekes és hasznos lenne több, a helyzetet árnyaltabban, a munkavállalók oldaláról a vezető személyiségét feltáró, ismertető, vázoló hozzászólást olvasni.
Köszönettel,
Ildikó
Kedves Ildikó!
Ez egy rövid blogbejegyzés, nem egy 200 oldalas átfogó tanulmány a témáról. Egyébként nagyon jól látja, a vezetők közt arányaiban sokkal több ilyen pszichopata és szociopata ember van, talán ezért sem szeretek annyira nagyvállalatoknak, multiknak dolgozni. Erről szól egy kb. 500 oldalas könyv: Kígyók öltönyben, amely elég részletesen és nemzetközi szinten méri fel a témát, és tárja fel megdöbbentő felfedezéseit.
A jövőben tervezek ilyen irányú tanfolyamot, mert az első lépés, hogy felismerjük őket.
Üdvözlettel:
Kelkó Tamás
Látom a leírt jelenség sokakat megérint.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a téma mélyebb kibontása, lehetetlen a használt fogalmak pontosítása nélkül. Azért is fontos volna a fogalmak tisztázása nehogy másokat félreismerve hozunk megalapozatlan döntéseket.
A pszichopata fogalma alatt beszéltek a hozzászólók például szociopatákról, akik valóban hajlamosak zajosan távozni a pszichopatákkal ellentétben.
Azonban a Hollywoodi klisékkel ellentétben az antiszociális személyiségzavaros rendellenességben szenvedők nem mindegyike erőszakos. Az erőszak nem szükségszerű jellemző (még az antiszociális személyiségnél sem) – de gyakran jelen van.
„Ha csak azzal a résszel foglalkoznánk, hogy mennyi pszichopatát és szociopatát találsz a környezetedben, akkor nem kellene túlzottan aggódnod, mert a számuk 100-ból kb. 3 ember. Viszont ha azt is hozzávesszük, hogy hány ember él pszichopaták és szociopaták befolyása alatt, akkor ez a szám elérheti akár minden 100 emberből a 20-at is vagy még többet is akár, amely már egy aggodalomra okot adó arány a környezetben.” ( BOOSTED: A különbség a pszichopata és a szociopata között)
Volt szó öntörvényű, önfejű, makacs vezetőkről is. Őket tényleg nehéz lenne a pszichopaták közzé besorolni.
Elemezhetnénk a konfliktusokat abból a szempontból is, hogy a vállalkozás mely életszakaszában milyen típusú vezetőre, alkalmazottakra van szükség és milyen konfliktusokra lehet számítani ha nem történik időben váltás, alkalmazkodás. (Ennek azért már van szakirodalma.)
Végezetül arra a konfliktusforrásra hívnám fel a figyelmet, amely mindannyiunk életét befolyásolja. Ez a jelenség szerintem a magyarországi állapotok rákfenéje: a kontraszelekció, a meritokrácia halálos mérge.
A rendszerváltás a kiépülőben lévő meritokráciát akasztotta, fojtotta meg ezért esélytelen a demokrácia kiépülése, fejlődése Magyarországon.
Érdemes megnézni a jelenség hazai gyökereiről elmélkedve e kis videót, mely lehet, hogy sérti egyesek politikai érzékenységét, de a benne foglaltak sajnos ma is, és az itt tárgyalt jelenségek kapcsán is aktuálisak. A kérdés: Mit tehetünk a probléma újratermelődése ellen??? https://www.youtube.com/watch?v=mm1VMF4pOBI