Ha még nem hiszed el, hogy mennyire nincs önkritikája az embereknek, akkor nézd meg a Megasztár válogatást, megdöbbentő, hogy milyen hanggal és énektudással be mernek oda menni egyesek. A legmegdöbbentőbb, amikor egyenesen kikérik maguknak, hogy a botrányos produkció után a zsüri nem juttatja őket tovább, sőt, egy pályázó még meg is átkozta őket ezért!
A munkaerő toborzás, kiválasztás során elég sokszor találkozhatunk azzal, hogy az emberek többségének mennyire nincs önkritikája, mennyire nem ismerik saját képességeiket, legfőképpen korlátaikat. Nézzük akkor meg, hogy a toborzási folyamat során mikor kell erre odafigyelni és milyen csapdába eshetünk bele, ha nem jól kezeljük.
Álláshirdetés írás
Gyakran csodálkozva nézem, hogy mennyi, de mennyi álláshirdetésben szerepelnek a következő követelmények:
- szorgalmas,
- lojális,
- precíz,
- rendszerben gondolkodás,
- szervező készség,
- kiváló kommunikációs készség,
- kreativitás,
- megbízhatóság,
- kimagasló tárgyalási képességek,
- kitűnő problémamegoldó képesség,
- talpraesettség,
- jó megjelenés.
Hosszasan folytathatnám a sort, de inkább egy kérdés jut eszembe. Amikor valaki álláshirdetést ír, akkor mi jár a fejében, komolyan azt gondolja, ha beleírja a hirdetésbe, hogy követelmény a szorgalom, akkor a lusta pályázók nem fognak jelentkezni?
Ül a lusta pályázó a számítógépe előtt, olvassa a hirdetést, „Öööö, ide szorgalmas embert keresnek, én meg lusta vagyok, háááát, akkor inkább nem jelentkezem.”
Szerinted is így működnek a pályázók?
Önéletrajzok válogatása
Ha jó álláshirdetést írtál, akkor özönlenek az önéletrajzok, akár százasával! Ilyenkor a nagy kérdés, hogy milyen szempontok alapján válogasd ki azokat, akiket behívj személyes interjúra? Egy biztos, ne az alapján, amiket a pályázók magukról írnak.
Első példa:
- Megbízhatóság,
- Jó kommunikációs képesség,
- Nagyfokú stressztűrés,
- Képesség a csapatmunkára,
- Pontosság, megbízhatóság,
- Kiemelkedő munkabírás.
Második példa:
- Gyors, pontos és megbízható munkavégzés,
- Csapatjátékos,
- Egyedül is feltalálom magam a rám bízott feladatokban.
Harmadik példa:
- Jó kommunikációs és szervezőkészség,
- Alaposság, igényesség, megbízhatóság,
- Kitartás, optimizmus,
- Csapatmunka,
- Nyitottság,
- Továbbtanulási ambíciók,
- Feltétlen elkötelezettség a munkáltató felé.
Negyedik példa:
- Önállóság, határozottság,
- Dinamizmus,
- Lényeglátás, strukturált,
- Proaktív, kreatív gondolkodás,
- Rugalmasság,
- Jó kommunikációs készség.
Ötödik példa:
- Kreativitás,
- Kezdeményező készség,
- Csapatmunkára való képesség,
- Kitartás,
- Munkaszeretet.
Hatodik példa:
- Dinamizmus,
- Kreativitás,
- Jó kommunikációs készség,
- Jó problémamegoldó készség,
- Megbízhatóság,
- Elemző készség.
Remélem meguntad, mire a végére értél! Most képzeld el, amikor át kell nézned 150 önéletrajzot, és végigelemezni mindben ezeket a fényes tulajdonságokat. Lehet, hogy megspórolsz vele 5-10 interjút, de hogy az agyad pépes lesz mire a végére érsz, az szerintem biztos.
Már Petőfi is mondta, hogy „az öndicséret büdös”, de legfőképpen nem hiteles mások szemében. Nem véletlen, hogy az egyik multicég ezt felismerte és termékének azt a szlogent és üzenet választotta, hogy:
- „Bizonyíték kell, nem ígéret!”
Szóval ne hidd el, amit a pályázók magukról írnak, mondanak, állítanak, hanem győződj meg magad róla!
Kedves Tamás!
Én az álláshirdetésekbe szívesen beírom a keresett, és csakis a tényleg keresett jellemzőket: az egyik álláshoz ugyanis inkább precíz, a másikhoz inkább kreatív ember kell; egyikhez alkalmazkodás, másikhoz talpraesettség stb. fontos. Szerintem ezek egyedi kombinációjából áll össze az egyedi ember. Lehet, hogy az álláskereső nem veszi komolyan, avagy nem úgy ítéli meg magát ezekben, ahogy én (vagy majd a főnöke), de így aki akarja, láthatja, mi fontos nekünk.
Az önéletrajzok özönléséről épp fordítva gondolkodom: minél pontosabban leírom, kit keresünk, annál kevésbé özönlenek az önéletrajzok, viszont annál megfelelőbbek érkeznek. Sőt, ha özönlenek, én bizony átnézem a hirdetésemet, és pontosítok rajta!
(Végül, és ennek nem kell pulikusnak lennie: a cikk alatti „küldd” szóból lemaradt a felszólító mód „d” betűje, javaslom javítani.)
Üdv, minden jót! L.L.
Kedves Luca!
A pályázók önkritikájának éppen az a legjobb példája, hiába nem felelnek meg a minimális kiírásnak sem, akkor is jelentkeznek olyanok, akiknek még messziről sincs közük a meghirdetett munkakörhöz.
Nekem az a tapasztalatom, hogy kell bizonyos mennyiségű pályázat ahhoz, hogy közte legyenek a „tuti” jelöltek, és ez minimum 50, de jobb ha 100 felett van (persze vannak olyan munkakörök, ahol 10 pályázatnak is rendkívül örülünk).
Ezzel a módszerrel az elmúlt 10 évben nem volt olyan munkakör, amire ne találtunk volna jó jelölteket, és sokszor pont az ügyfél túlságosan leszűkített hirdetését írtam át hozzá. Igaz, így több a munka, több önéletrajzot kell leválogatni, több embert interjúzni, de az eredményekért szerintem megéri.
Üdv, Tamás
Sziasztok!
Ezzel a statisztikai adattal nem értek egyet. Találkoztam olyan esetekkel, amikor 2-3 pályázatból is ki tudtam választani a tutit és volt olyan, amikor 50-ből sem. Más munkakör, más igények, más jelentkezők. Vezetői állásra sok az 50 jelentkező szerintem. ott valami baj van a hirdetéssel.
Nekem még nem sikerült olyan álláshirdetést írni, amire 3-an jelentkeztek, a legkevesebb 15 volt egy olyan állásra, amire összesen 100 potenciális jelölt volt az egész országban egy speciális végzettség elvárása miatt.
Vezetői állásra válság előtt 70-100, az óta a duplája is összejön egy jó hirdetésre. Eddig mindig volt jó jelölt, sőt legtöbbször kiemelkedően jó. Tapasztalataim szerint ez ennyi pályázóval megy, kevesebbel jelentősen csökkennek az esélyek.
Szia Tamás!
Néha úgy tetszik, a közvetítő piaci szakma is híg…
Bár a szakmátokhoz „kívülről” – álláskeresőként van közöm, az oldalt érdekesnek és hasznosnak tartom. Remélem, sok szakmabelitek olvassa, mert sajnos gyakran a közvetítő cégek színvonala miatt egy kis önkritika részetekről is elférne.
Itt egy példa:
„Nagy múltú, piacvezető, multinacionális ügyfelünk részére keresünk
Kizárólagos, kizárólagos, megyei értékesítési képviselőt
Budapest, Békés-, Jász-Nagykun-Szolnok-, Hajdú-Bihar megye területére.
Feladatok:
A cég széles szolgáltatási palettájának értékesítése:
Új ügyfelek felkutatása,
Ajánlatok összeállítása,
Tárgyalások lebonyolítása,
Meglévő partnerekkel kapcsolattartás, számukra kiegészítő szolgáltatások ajánlása,
Rendszeres riportálás a vállalat központja felé.
Elvárások:
Felsőfokú végzettség,
Min. 2-5 év értékesítési tapasztalat,
Kiváló tárgyalási- és prezentációs készség,
Üzleti szemléletű gondolkodásmód,
Nagyfokú önállóság,
Felhasználói szintű Microsoft Office ismeretek,
“B” kategóriás jogosítvány.
Amit a cég ajánl:
Stabil háttér,
Alapdíj + jutalékos rendszer,
Rendszeres tréning programok és szakmai konzultációs lehetőségek,
Cégen belüli előrelépési lehetőség.
Pozíció területe(i):
Értékesítés / Kereskedelem
Területi képviselő
Szolgáltatás-értékesítés
Munkavégzés helye:
Regionális
Jelentkezés módja:
Amennyiben hirdetésünk felkeltette érdeklodését és”
Már az elején nagyon-nagyon kizárólagos a címben, ezt azért talán észre lehetett volna venni… De nem is ez a szomorú benne:
Akkor most milyen termék?, szolgáltatás? értékesítésében kell otthon lennem???
Mindegy, hogy kerékpárt, uszodát, biztosítást kell eladnom?
Ezért az öndícsérő pályázatok, mert ezt várják: felsőfokú, kíváló, üzleti szemléletű, nagyfokú stb. De milyen területen?
Konkrét tudnivaló (itt az információ szót cseréltem Strici kedvéért 🙂 semmi, de én a vércsoportomat is adjam…
Na ezek azok a hirdetések, amelyek kiverik a biztosítékot – nem csak Strici fejében! Főleg néhány hozzászóló akadémiai „oktatása” ismeretében. Aki állást keres, rengeteg ilyen szánalmas gagyival találkozik.
Üdv: Józsi
u.i.: legszívesebben ide másolnám a hirdetőt is, mert megérdemelné, de lehet, hogy holnap oda kell bekopognom. Néhány, magát felsőbbrendűnek hívő szakmabeli ezt a kiszolgáltatottságot is érzékelhetné. Ennek hiánya, mely néha kisüt a hozzászólásokból, számomra az emberi ALKALMATLANSÁGOT jelzi.
Kedves Józsi!
Én sem értem miért hirdetnek anonim módon egyes munkaadók, mert ráadásul nem is működik. Töredéke pályázat érkezik rá, továbbá pont a kiemelkedő teljesítőképességűek nem jelentkeznek rá.
De ez ügyben nem az én blogomon kellene reklamálni, mert én pont azt tanítom, amiért reklamáltok, másrészt, aki a munkaadók közül a blogom olvassa, azok a nyitottabb és szakmailag igényesebbek, nem azok, akiket ti munkavállalók szidni szoktatok.
Üdv, Tamás
Szia Tamás!
Bocs, ha félreérthető voltam! Nem reklamációnak, csak ellenpéldának szántam, mert épp állást keresek és rengeteg ilyenbe botlok.
Az érdekes az, hogy ezt a stílust több „jónevű” közvetítő is bevállalja, nyilván a megbízási díj fejében. Na ez a szánalmas… Egy kis tisztulás nem ártana a szakmának, de úgy látszik, ez a válságosdi erre pont nem alkalmas, inkább a kontraszelekció érvényesül.
Lehet ezzel vitatkozni, azt követően, hogy átnéztünk találomra 100 hirdetést és strigóztuk az ehhez hasonló színvonalat.
Üdv: Józsi
Hogy a közvetítő cégek közül ki tűnik el a piacról, az jellemzően nem azon múlik, hogy milyen minőségű álláshirdetést írnak, inkább azon, mennyire jók az ügyfélszerzésben.
Kedves Tamás!
Elhiszem, hogy a „legjobbat” keresitek. A gond az, hogy „emberek” között. A legjobbak „biorobotok” lesznek, és nem emberi közösség tagjai. A tapasztalatom az, hogy az első csoport profi módon „hozza” a profitot a tulajdonosnak, „örömmel” vesznek részt „csapatépítő tréningeken” (vagyis utálattal lesznek ott, vagy kujonként kefélnek keresztbe – családokat tönkretéve). Igen, a Ti feladatotok a megbízó szempontjából a profit, tehát így működik. Szintén tapasztalatom, hogy sokkal több „munkakedvvel” van együtt a második „emberi” csoport. Igaz, esetleg teljesítményük kicsivel kisebb, kevesebb profitot hoznak, de önszerveződésben mennek egymáshoz „szalonnázni”, miközben tiszteletben tartják a másik magánszféráját, és a bajban nem betesznek egymásnak, hanem segítik egymást. Na ehhez a szokásos pályázat és interjú nem megfelelő. Ide érző emberek kellenek, akik benne vannak a „csoportban”, így érzik a pályázóról, hogy csapattaggá válhat-e. Vagyis ezt külsőssel nem lehet eldönteni. Kerestetni igen, de a végső szót emberileg is „otthon lévő” csapattagnak kellene kimondania.
Sokkal szebb lenne a világ……. (tudom, bili 🙂 )
Szerintem olvasd el a motiválásról írott bejegyzéseim, ahol röviden arról írok, hogy az igazán kiemelkedő munkatársi teljesítmények olyan munkakörnyezetben születnek, amit nem a „profit szaga” leng körül, hanem emberi, ahol számít az egyes munkatársak személyisége.
Ahol beüt a „biorobot hangulat”, ott azonnal lőttek az igazán kiemelkedő munkatársi teljesítményeknek.
Könnyű ezt belátni, csak gondolj bele, hogy életed során mikor tudtál igazán kiemelkedőt alkotni, akkor amikor gátlástalanul nyomás alá helyeztek vagy akkor, amikor közben úgy igazán jól érezted magad a bőrödben?
Sziasztok!
Ennek a honlapnak az íróitól, és hozzászólóitól kompetensebb emberek a Megasztár, és hasonló tehetségkutató versenyek kiválasztási procedúráiról való vélekedése sokkal, de sokkal emberségesebb. Idézek: ” ő (mármint a jelentkező) a saját szubkultúrájában igenis tehetséges, és jó a produkciója. Azért jelentkezik, mert nincs összehasonlítási alapja a szubkultúrális és az országos visszajelzések között. Tehát nyugodtan le lehet őket nézni, de sokkal nagyobb emberek Ők, mint akik fikázzák Őket. Másik: a Megasztár kiírása ugyancsak széles spektrumnak szól, így sokakat megérint, és persze mindenki kacérkodik az ismertséggel. Ezért hígul fel a kiválasztás – de ne felejtsük el, ez SHOW elem. Ha valaki így tekint a munkaerőkiválasztásra, az régen rossz.
Sokan, sokféle álláshirdetést írnak, de azzal senki sem foglalkozik valójában, hogy az a munkakör, amit be akar töltetni, az valójában milyen kompetenciát igényel. Az én kedvencem a „fluent english”. Őszintén. Aki nem napi szinten beszél egy idegen nyelvet, az akár 3 hónap alatt is képes alapszintre lemenni, + sokszor egyáltalán nem igényel a pozíció magas nyelvismeretet, csak így kívánnak szűrni a HR-esek.
Javaslatom: valódi igényfelmérés a pozíció betöltésére, és a szerint megtenni a kiírást. + visszajelezni annak, aki beadja a pályázatát, hogy befogadták, megkapták, és azoknak a szerencsétleneknek is, akik nem kerültek be a következő, akár személyes találkozás körbe. Tudom, sok munka és pénz, de tisztességes, és nem áll görcsbe a jelentkező gyomra a várakozás és a kétségek miatt.
Emberséget a munkaerő kiválasztásba!
Aki pedig nem veszi komolyan a kiválasztási procedúrát, ne csinálja!!!!!!!
Cégének, környezetének, és leendő ügyfeleinek is árt!
Kedves Megasztár védő!
Nincs mit védened, mert nálunk kedvenc műsor a Megasztár, különösen a feleségem szereti. 🙂
A túlzott kompetencia elvárásokkal én sem értek egyet! Egy felmérést is végeztünk ez ügyben, és kiderült, hogy az ilyen álláshirdetések miatt nem bíznak az álláskeresők a korrekt hirdetésekben sem, és pont emiatt jelentkeznek tömegével olyanok is, akik nem felelnek meg a kiírásnak.
Az is kérdés, hogy mennyire korrekt, ha felveszek egy embert fluent english-el, majd utána lehetősége sincs használni az értékes nyelvtudását.
Üdv, Tamás
Az az érzésem, hogy a HR-esek szinte elvárják, hogy erősen túlzó legyen az önéletrajz, ezért az őszintén összeállított CV-k esélytelenül indulnak.
így igaz!
1. 100 jelentkezésből kb. 5 írt vissza, hogy nem nyert, a többi még arra sem vette a fáradságot hogy odaböfögjön valamit.
…
Kedves Smoker!
Hozzászólásod további részét a blogomon nem megszokott alpári stílusod miatt moderáltam. Szívesen látom bármilyen véleményed, olyant is amivel nem értek egyet, de itt a kultúrált véleménycsere a megszokott stílus!
Üdv, Tamás
Üdvözlet Mindenkinek!
A hozzászólások kissé elkanyarodtak az eredeti problémától.
Azt gondolom, hogy mielőtt egy álláshirdetést megírnánk, a legfontosabb dolog tisztázni, hogy mi lesz az állás betöltőjének a feladata. Pontosan meg kell határozni, hogy milyen személyiségjellemzőket és milyen effektív tudást várunk el a jelentkezőktől. Erre kell alapozni a szűrés folyamatát.
Magam egyetértek Tamással abban, hogy sajnos sokan nincsenek tisztában a saját képességeikkel. Ráadásul azokkal is egyet tudok érteni, akik azt mondják, az állást keresők egy része minden hirdetésre jelentkezik, függetlenül attól, hogy milyen föltételek szerepelnek a kiírásban.
Mivel a cikk címzettjei elsősorban az állást meghirdetők, ezért nekik szeretném címezni én is a mondandómat:
Amikor beérkezik 100-150 jelentkezés, ezeket nyilván szűrni kell.
Sokat segíthet, ha kézzel írott önéletrajzok vagy még inkább motivációs levelek vannak a birtokában az állás meghirdetőjének.
Ugyanis a Tamás által fölsorolt tulajdonságok hiánya vagy éppen meglétének mértéke nagyon jól megállapítható grafológiai vizsgálattal. Az efféle előszűrés hivatott azoknak a megtalálására, akik nem vették figyelembe a kiírásban szereplő követelményeket, vagy éppen nem egészen reális az énképük.
Ilyen módon megkönnyíthető már a kiválasztás első szakasza is.
Mivel a grafológus nem a tartalmat, hanem a formát vizsgálja, így őt nem lehet félrevezető „öndicsérettel” becsapni.
Az írás ugyanis nem hazudik, sőt szándékosan sem lehet elferdíteni úgy, hogy azt a grafológus pozitívan értékelje.
Kedves Tamás!
Nem mertem hinni szememnek…, hogy olvastam hozzászólások között itt nem megszokott stílusban véleményeket. Hozzáteszem nem a más vélemény, hanem az alkalmazott kommunikációs stílus…
Valószínű az önismeret igénye dobta ki biztosítékot. Ugyanakkor aki önismerettel is rendelkezik, nemcsak emberismerettel bír, pontosabban nem csupán egyoldalú tapasztalati véleményt hajlandó tudomásul venni; nagyon jól tudják, hogy mennyire valós probléma, miről írtál.
Legyen hétköznapi példa gyerkőcömé, ki állást keresett, lendülettel, álmokkal, de tudatosság nélkül. Naponta több tíz cv-t küldött el, abszolút mindegy volt, mi az ajánlat, s képes-e felkínált munkakör elvégzésre… Ő állást akart. Abszolút nem értette azon véleményem, hogy gondolja át jelentkezését, s ezt legelőször azzal kezdje, hogy milyen munkakörben tudná elképzelni saját magát, s milyen kompetenciákkal rendelkezik ehhez; miben kell fejlődnie, s mit kell tanulnia ahhoz, hogy álmai feladatára képessé váljon 🙂 Ő nem értette, hogy miért gondolkodom másképp ugyanarról a kérdésről!? Egy, mi különbözik, az elért önismeret szintje…, mely akkor gátat emelt felismeréséhez, s körültekintő döntéséhez.
Szép napot kívánok!
Egy nagy biztosítótársaságnál dolgozom 18 éve, vállakozóként.
S mit látok? Vannak, akikről meg nem mondtam volna, se az állásinterjúja alapján – ott voltam, csak lestem, miért veszi fel egyáltalán a főnököm – az egyik pösze is volt, a másik olyan kövér, hogy menni is alig tudott, a harmadik nagyon szerencsétlen arcvonásokkal született, mintha mindig fel lenne háborodva valamiért, úgy nézett ki. És viszonylag sokáig megmaradtak! 2-3 év, amit tőlük sokallottam, másoktól természetesen nem. Kb. 50 – ből marad meg 1 fő 3 év után is mostanában.
Meg olyat is, többet is, akinek a stílusa, öltözéke, háttere ( közgáz egyetem ,meg pénzügyi banki , hitelezési tanulmányok, stb.)is megvan, de fél év múlva kidőlt a sorból.
Beszéltem is egyik vezetőnkkel nemrég, aki azt mondta, hogy mit csodálkozok, akik vállakozáshoz szoktak többtucat évtizede Amerikában, azok közül is 40% felett van az első éves lemorzsolódási arány!
Pedig ott aztán van pályázatírási s kiválasztási tapasztalat!
Ezek után csapatszervező-vezető legyen szerintem a talpán, aki előre megállapítja interjú alapján, meg önéletrajz alapján, hogy kibe érdemes komoly összegeket fektetni, s kibe nem.Ha igaz, amit ír, vagy mutat az illető, ha nem. Igen. A korábbi teljesítmény tényleg a legjobb mutató. Ha van, de ha kezdő valaki?
Ugyanis nálunk komoly összegeket fektetnek a kezdőkbe- teljesíthető feltételek mellett többszáz ezer Ft-ot kapnak az első 8 hónap alatt, plusz az efölötti jutalékrész!
S mégis, ha lejár ez a hátszél, gyakran el is mennek mindenfélét mondva a cégre. Pedig a teljesítmény, amit le kell rakni az asztalra év elején van megállapítva, és azt a főnöknek IS produkálni KELL, különben ő is eléggé szorul.
Neki se mindegy, kire szánja idejét.
Talán ha meg nem kapnának ekkora löketet ide se jönnének?
Nem hiszem az egyik legnagyobb cég vagyunk a világon is.
Hova, ha ide nem?
Én azt látom, szinte mindegy, mit ír az önéletrajzban, akit csak lehet, felvesznek, és az fog megmaradni, akinek nagy szüksége van az állásra és pénzre, mert az igazán pozitívan tudja fogadni a segítséget, és oda is teszi magát rendesen. Aki meg lehet kényelmesebb, mert nincs is olyan nagy szüksége az állásra, van megfelelő anyagi családi háttere, vagy mindenkit megtévesztve csak a kezdő több száz ezerért jön, az meg akármit is ír az önéletrajzban, meg mond az interjún, el fog menni.
Ez biztos nem csak ránk jellemző, ugye?
Üdv. mindenkinek.
Ja egyébként visszakanyarodva az eredeti témához én cseppet sem bánom,hogy boldog -boldogtalan fellép a Megasztár válogatáson ,mert aki olyan azon jót lehet derülni aki meg igazán tehetség az tényleg kapjon lehetőséget.Szerintem ez is olyan egyébként mint maga a kapitalizmus,mindenki megmutathatja magát és aki igazi tehetség vagy küzdőszellem az megmarad a többi meg kihullik.Szerintem ez teljesen életszerű.Nem mintha jó lenne ,hogy az élet ilyen de attól még ilyen.Mindenkinek meg van a lehetősége de kinek milyen a szerencséje vagy a küzdeni tudása vagy a hátszele….
Nem ilyen az élet?
A Megasztár válogató pont arról szól, hogy hogyan csaljuk be a nézőt a végén a tévé elé és hogyan kapcsoljuk őt a tényleges show-hoz.
Ez a blog meg arról szól Tamás, hogy hogyan csald be az értetlen olvasókat egy-két tanfolyamra, meg szolgáltatásra, amiért fizetni fognak.
Nyilván való, hogy nem fognak értéket kapni, de amikor megkapják, akkor boldogok lesznek, hogy az övék, mert el fogják hinni, hogy ez után jobb nekik.
Itt kapcsolódik a Hr szakma a kereskedősdivel.:)
Szal, a Hr-es pont olyan mint a jó kereskedő, de teljesen! Eladja az értéktelen dolgot sok pénzért!!!
A legjobb vezetők, szakemberek át sem jutnak a Hr cégeken mert szakmailag hozzá nem értő, hanyag, lógós alkalmazottak dolgoznak ott.
Saját tapasztalataim a teljesség igénye nélkül, válaszok egy-egy pályázat benyújtása utáni telefonhívásaimra, melyeket rendszerint 2 hét, 1 hónap múlva teszek meg, mert így is korai!!!!!!
1. Jajj, milyen címre tetszett küldeni? hú ő már nem dolgozik nálunk, jó hogy ideszólt!! hú valaki majd intézi, de azért legyen szives elküldeni megint a pályázatát ide és ide…
2. huh, hát nemtom mi van ezzel a hirdetéssel, azóta nem is tudok beszélni a céggel, vmi lesz…
3. Hát sajnos még nem volt időnk ezzel foglakozni, majd jövő héten összesítjük.
4. Ön nem megfelelő pályázatot küldött be, mert nem derül ki, hogy termelésprogramozással foglalkozott! ne küldjön minden pályázatra ugyanolyan anyagot!- mondta ezt kioktató stílusban egy érezhetően depressziós Hr-es, miután speciálisan ide szabtam jelentkezésemet és hosszasan kitértem a termelésprogramozáshoz használt eszközeimre, a 10 éves üzemvezetői és logisztikai vezetői múltamra termelő cégeknél.
5. hát sajnos mégis belső embert neveztek ki, pedig nem gondolták, hogy alkalmas lehet…
stb,stb……
A Hr-esek csak és kizárólag kereskedőt tudnak nagy bizonyossággal felvenni, mert pontosan tudják, mi kell hozzá!!!!!!
Van egy kivétel, és muszáj ideírnom ezt a nevet, mert kb. 1 éves próbálkozásaim alatt, ami olyan 250 db állásjelentkezést jelen vezetői posztra ez volt az egyetlen pozitív élményem:
Bartos Gábor – Beck & Partners
Szóval megértem stricit, hogy így kirohant. kicsit alpári, kocsmai módon, alúlról nézve a dolgokat, munkásszemmel, de arra is rá kellett jönnöm, hogy a kereskedői és Hr szférában túlnyomórészt (tisztelet annak a 10-20% kivételnek) korlátolt gondolkodású és elrugaszkodott emberek vannak.
Természetesen az ide írók mindig kivételek!:)))
Ahogy nem lehet általánosítani a pályázok, úgy a pályáztatók között sem. De ami igaz az igaz. az egész az üzletről szól. Mára már odájig fajult a dolog, hogy a Hr cégeket arra kötelezik, hogy bérbe adják neki a vezetőket fél-egy évre is, hogy kiderüljön, haszontalan-e. azután felveszik őket, ha megfelelt. És ezt pont azok a értéktelen vezetők teszik meg akik korábban Hr-cégen keresztül kerültek oda…
Nonszensz. A puding próbája az evés, mivel az emberek nem robotok, oda kell menni, meg kell fogni, meg kell nézni, beszélgetni kell vele. Ezt 150 jelentkezővel nem lehet megtenni.
Miért nem vesznek fel a cégek jó személyzeti vezetőket?????
Terjunk vissza a kandallohoz… A tema eredeti felveteseben irtakkal magam is talalkoztam : tobbszaz jelentkezot kellett megszurni.
Emiatt ‘automatizatuk’ : az elso koros szures , azaz nehany fontos parameterhez pontszamokat rendeltunk ( pl. van jogositvany =2 pont, legalabb 2 nyelvet beszel= 2 pont…stb), majd egy minimum pontszamot vartunk el.
Ez volt az elso szures.
A fennmaradoknak egy kerdoivet kuldtunk, amelyben a multbeli teljesitmenyet terkepeztuk fel, ahelyett, hogy az oneletrajzaikat bongesznenk.
A kerdoivben azt is jeleztuk, hogy elkepzelheto, hogy megkerjuk a palyazot, ‘hozzon ossze’ volt fonokeivel egy -egy referenciaellenorzo telefonos beszelgetesre…
Ezutan szinten pontozasos szures…
A szemelyes interjura csak ezutan hivtunk meg palyazokat.
Igy a meglepetesektol megkimeltuk magunkat.
Tamassal teljesen egyetertek, a hirdetesek hibait illetoen. Ennel fokozottabb hiba, ha interju soran is a palyazo szajaba is adjuk ezeket a valaszokat , peldaul ily modon : ‘ugye On szeret rendet tartani az aktak kozott ? mivel, nalunk nagyon fontos a kiszamithato rendezettseg stb. stb..
udv.
Zold Gyorgy
Kedves György!
Szimpatikus volt számomra az alaposság, amivel megpróbálták megszűrni a jelentkezőket.
Mivel ezzel nem találkoztam még, kérem írja meg nekem, melyik cég honlapján kutassak álláslehetőségek iránt!
Segítségét nagyon köszönöm!
Kedves Tamás!
Én is éppen munkát keresek és sokat bosszankodom rajta,hogy miután elolvastam a pályázás feltételeit,és úgy érzem minden feltételnek megfeleltem hiába próbálom meg kitalálni,hogy mit is kell eladni, többszöri elolvasás után sem jövök rá. Ugyan pályafutásom során sok mindent árultam már,mégsem mindegy,hogy ránctalanító krémet kell forgalmazni,vagy autóalkatrészt!?Az ilyen hirdetésekre nem is jelentkezem soha.Ezen kívül azt sem értem,hogy szinte minden hirdetésben szerepel kritériumként a több éves tapasztalat.
Miként szerezzen az ember gyakorlatot,ha sehova nem veszik fel-e nélkül?Ha mondjuk kereskedelmi végzettségem van és üzletkötőnek szeretnék elhelyezkedni,de ilyen beosztásom még nem volt,viszont húsz éve dolgozom a kereskedelemben,akkor nekem most van gyakorlatom vagy nincs?
Üdvözlettel:Lőrincz Mónika
Kedves Tamás!
Én is osztom a nézetet, mely szerint „bizonyíts, ne ígérgess”. A kiválasztások során számomra a szakmai tapasztalat és a szakirányú végzettség a mérvadó, ezeket kérem a hirdetésben is, és vizsgálom az önéletrajzokban is. Szakmai pályafutásom legfurább önéletrajzáról annyit mondanék, hogy a jelentkező mind az önéletrajzában, mind pedig a motivációs levelében azt tartotta a legpozitívabb tulajdonságnak saját személyével kapcsolatban, hogy „vallását aktívan gyakorló hívő keresztény vagyok”. Szerinted behívtam interjúra?