Múlt hét pénteken érdekes cikk jelent meg az Index.hu-n a fenti címmel, ráadásul a tudomány rovatban, szóval ez nem egy bulvár kacsa! Ez bizony egy komoly kutatás, amelyben 3 USA-beli egyetem munkatársai vettek részt és 500 fős mintán végezték.
Azt vizsgálták, hogy van-e összefüggés a Facebook-profil és az illető munkahelyi teljesítőképessége között? Először a kiválasztott jelentkezők profilját értékelték, majd IQ teszt következett és végül arra kérték a jelentkezőket, hogy jellemezzék önmagukat. Ez alapján készült el egy értékelés.
Ez után vártak 6 hónapot, majd megkeresték a jelentkezőket, hogy megkérdezzék őket a munkahelyi teljesítményükről, és meglepő összefüggéseket fedeztek fel a korábbi értékelés és a valódi munkahelyi teljesítmény között. Kiderült, hogy a Facebook profil alapján összeállított értékelés nagyobb eséllyel jósolta meg a munkahely teljesítőképességet, mint az IQ teszt…
Nekem azonban legjobban az ütötte meg a szemem a cikkben, hogy:
„…jövőbeli teljesítményt megjósló skálán magas pontszámot kaphatunk a lelkiismeretességre,
de alacsonyat az extrovertáltságra.”
Ez teljesen összevág a kiválasztási tapasztalataimmal, és megmutatja, hogy a kiválasztási folyamat során feltűnően jó marketinggel rendelkező pályázók (ők azok, akik az átlagnál extrovertáltabbak) alkalmazásuk során miért nem hozzák az elvárásokat? (kivéve, ha közönség előtt, vagy színpadon, médiában kell szerepelniük!)
Ellentmondó tapasztalat
Ugyanez megfigyelhető az önéletrajzoknál is, az elmúlt 10 évben felvett kiemelkedő teljesítményű emberek önéletrajza egyáltalán nem reprezentálta, hogy kivel is állok szemben! Jó párnál volt, hogy hosszú percekig ültem felettük és vaciláltam, hogy behívjam-e egyáltalán interjúra?
Mielőtt azonban levonnád a summás következtetést, hogy aki az átlagnál extrovertáltabb őt be sem hívod interjúra, álljunk meg egy gondolatra! A most zajló Toborzás-Kiválasztás Akadémián is már többször előjött, hogy a tipikus interjúztató emberek mennyire beszűkítik a lehetőségeiket, amikor 100 pályázatból röpke 5-6-ot választanak ki, azaz ennyi jelentkezőt tartanak érdemesnek arra, hogy személyesen is találkozzanak velük.
Nem mind arany, ami fénylik
Ezek a pályázatok gyakran azok, amelyek „jól néznek ki” (az-az már az önéletrajza meggyőző a pályázónak), azaz jó eséllyel azok, amelyek mögött lévő ember élőben már nem gyakorol annyira pozitív benyomást, mint amit a pályázata sejtetni enged. Egyre több hr szakembertől hallom az utóbbi időben, hogy gyakran kell többször is hirdetniük egy adott munkakörre, mert elsőre nem találják meg a megfelelő embert, még közepesen nehéz munkaköröknél sem!
Amikor elmesélem neki, hogy én 100 pályázóból gyakran 30-at is behívok interjúra, de minimum egy telefonos egyeztetést csinálok 4-5 kérdéssel, majd utána kb. 15-20 pályázót személyesen is megnézek, és az esetek 50%-ban a „tuti jelölt” pont abban a 10-15-ben van, akit be sem hívnának interjúra, akkor tágra nyílt szemekkel néznek rám. Bizony ennek köszönhető, hogy egészen nehéz munkakörökre is megtalálom a megfelelő embert mindössze 1 db hirdetéssel, aminek alapvetően ennyi a titka (a jó álláshirdetés mellett).
Az a bizonyos szabály
Hoztam ugyanis még évekkel ez előtt egy szabályt, hogy ha a pályázattal kapcsolat kétségeim vannak, akkor inkább adok neki egy esélyt, és minimum egy telefonos interjúra beosztom, azaz csak az egyértelműen NEM-eseket utasítom el az önéletrajzuk alapján.
Amikor olyan hr szakembereknek tartok tréninget, akik már messze túl vannak a több ezer felvételi interjún, és ez által nagyon komoly tapasztalatuk, emberismeretük van, akkor ők már nem az interjú kérdéseimre szoktak rácsodálkozni, hanem arra, hogy mennyi jó pályázót „dobnak ki az ablakon” az által, hogy túl sok következtetést vonnak le a pályázók önéletrajzai alapján.
Szerintem sem a Facebook profilja, sem az önéletrajza nem igazán alkalmas egy embernek arra, hogy messzemenő következetetéseket vonjunk le a munkában mutatott teljesítőképességéről, dacára annak, hogy a fenti kutatás ezt próbálja sugallni, inkább többet tudunk meg az önmarketinges képességeiről.
Vagy neked más a tapasztalatod?
Én nem értek egyet ezzel. Szerintem itthon csak megszorításokkal alkalmazható az ilyen értékelés és inkább csak negatív szűrésre. Azért gondolom ezt így, mert itthon nem annyira elterjedt a FB, mint az USÁ-ban és ezért nem lehet általános következtetéseket levonni.
Szerintem elég jól körülírható, hogy egyáltalán ki van fenn nálunk a FB-on illetve ki az, aki aktív és ez biztosan nem reprezentálja a hazai munkavállalókat.
Igen, itthon még eléggé gyerekcipőben vagyunk a közösségi média használatát illetően, amire az is jó példa, hogy Angilában és az USA-ban is rendkívül jól működnek a Twitter-es álláshirdetések…
Badarságnak tartom, hogy valakit Facebook-profilja alapján elemeznek ki. Ennyire nem szabad túl értékelni ezeket a közösségi oldalakat! A személyes kontaktusokból sokkal többet meg lehet tudni. Vagy a munkában eltöltött első hetek is sokat mondóak lehetnek, az egyén teljesítőképességéről.
Kedves Tamás!
Nagy jó a cikked, köszönjük szépen. Szerintem sem lehet megfelelő következtetéseket levonni a FB-ról.
Én több, nagyon jól teljesítő személyt ismerek, akik nincsenek is fent a FB-on, mert nem érdekli őket ez a fajta dolog. Az egyik egy nagy multinál dolgozik, közel 20 éve, több országban is volt már kiküldetésben évekig, és most a nyugat-európai központban van már évek óta. Az iwiw-en fent van, kb. 5 ismerőssel, mert visszajelölni sincs ideje.
A másik személy pedig pl. a férjem. Egy német cégnek dolgozik, értékesítésben, nagyon fontos a precizitás, a teljesítmény, nincs kamu, nincs „diplomácia”. Rengeteget utazik, tárgyal, telefonál, maileket ír. Egyszerűen nem érdekli a FB. Néha megnézni az én oldalamat poénból, de ennyi.
Én pedig, ugyan fent vagyok a FB-on, de nagyon-nagyon lekorlátolt információkkal – egyrészt a már mások által is említett biztonsági okok miatt, másrészt pedig úgy érzem, bizonyos lájkolásokból rossz következtetéseket vonnának le a hr-esek. Pl. nem lájkolok olyan cikkeket, melyek ugyan humoros megközelítésből, de politikai tartalmúak. A cikk lehet, hogy tetszik, de nem szeretném magamról azt a benyomást kelteni, hogy engem ez vagy az az oldal jobban vonz, vagy nagyon érdekel, stb. Néha pedig lájkolok olyan dolgokat, amelyek annyira nem is tetszenek, csak egy barátnőnek akarok egy jó pillanatot szerezni, stb.
Egyetértek veled abban, hogy telefonos ill. személyes interjú során, próbaidő alatt ill. később, sokkal több dolog derül ki egy emberről, mint egy FB-profilból vagy hasonló internetes aktivitásokból.
üdvözlettel és további jó munkát kívánok!
Ja.. és még az extrovertáltságról:
Igen, nagyon megtévesztő lehet, mert több ember írásban fejezi ki jól magát, szóban már kevésbé. Ismerek egy fiút, aki nyomdaiparban dolgozik, nagyon megbízható, jó teherbírása van, stb. Amikor maileket ír, nagyon szépen, árnyaltan, jól tud fogalmazni, és sokat ír egy adott témáról. De amikor személyesen találkozunk, úgy kell belőle harapófogóval kihúzni a szavakat. Simán el tud 1-2 órát tölteni úgy, hogy meg sem szólal.. ő így érzi jól magát. Egy interjún szerintem több hr-est meg tudna téveszteni. :-)))
Kedves Réka,
Nagyon jó példákat hoztál.
Köszi, Tamás
Kedves Tamás !
Elmondom röviden tanulságos felvételemet egy nagy multi-gyógyszercéghez.
1./ Elfelejtettem az „interjú” időpontját.
2./ Amikor betelefonáltam, hogy akkor most mikor menjek? A válasz az volt
hogy 10 percen belül.
3./ Egy zöldséggel teli piaci kosárral jelentem meg mivel már nem volt időm
hazamenni és letenni .
4./ A bemutatkozás után közöltem a francia főnökkel, hogy nincs hivatalos angol nyelv vizsgám, amelyre a válasz az vol hogy nem baj, ha akarok válaszolhatok igennel ill. nemmel a kérdésekre.
5./ 10 perc után elhangzott az elvárás ami szerint fél évet kapok arra, hogy ráncba szedjem az adott -számukra meglehetősen fontos- „site”ot persze csak ha elvállalom a feladatot az akoori fizetésem háromszorosáért.
6./ Fél év múlva kiszállt egy kéttagú francia „zsűri” és reggel 9-től d.u.5-ig vizsgáztattak a szakmából. Utána még vagy két órán keresztül (holtfáradtan)
mosolyogtam és jópofiztam velük a közös ( kötelező ) esti programon.
Mindezek után 17 sikeres évet töltöttem el a cégnél, innen mentem nyugdíjba
és büszkeséggel tölt el, hogy belevágtam egy olyan kalandba amely akár kudarccal is végződhetett volna, hiszen semmilyen tapasztalattal nem rendelkeztem ezzel a nálunk akkoriban teljességgel ismeretlen munkakultúrával. Ja és biztos vagyok benne hogy nem a profi módon (segítséggel) megírt önéletrajzom döntött a felvételemről 🙂
Kedves Ildikó!
Gratulálok, ez azért nem mindennapi pályázás volt! A 90-es években, különösen az elején azonban nem is volt annyira ritka, ma már minden sokkal sablonosabb és paranoidabb módon zajlik a multiknál.
Üdv, Tamás
Elnézést kérek három véletlen hibáért amelyet most pontosítok
4./ a vol tulajdonképpen volt
5./ akoori kelyett akkori
6./ teljességgel ismeretlen munkakultúrával KAPCSOLATBAN
Sorry but….:-) 🙂 etc.