„Milliós nagyságrendű kárt okozott munkáltatójának egy angyalföldi férfi, aki majdnem egy éven át rendszeresen lopott munkahelyéről…” olvastam minap a HR Portalon, és arra gondoltam, hogy ez egy olyan téma, ami sokakat érdekelhet, és még nem írtam róla.
Munkahelyi lopás leleplezése
Magyarországon a munkahelyi lopás elég forró téma, és évtizedes mély gyökerei vannak, amelyek még a Kádár rendszerbe nyúlnak vissza.
A 35 évnél idősebb korosztályból ki ne emlékezne arra, amikor ő vagy szülei munkahelyén egyes kollégák számára teljesen természetes volt, hogy amire szükségük van, azt valahogy beszerezték a vállalattól. Mert akkor minden állami tulajdon volt, és hát az állam az a nép ugye…
Sokak számára a rendszerváltozás meg sem történt, számukra ugyanúgy minden megszerezhető munkahelyükről, amit ott nem akadályoznak meg, nem csavaroznak le. Érdekes, hogy személyes praxisom során nem találkoztam olyan lopásokkal, ahol azért loptak volna, mert rászorultak, mert anyagilag nehéz helyzetben voltak.
Lehet, hogy nincs igazam, de a lopás zömmel mentalitás kérdése.
A kérdés inkább az:
- Hogyan szűrjük ki a személyzet felvétel során azokat, akik lopásra hajlamosak?
A válasz, hogy a felvételi interjúk során a pályázó motivációjának alapos feltérképezése, továbbá az önéletrajzában és a pályafutásában lévő „apró hiányosságok” (erről az „Apró hazugságok az interjú alatt!” című bejegyzésemben írtam részletesen) utalhatnak a pályázó nem éppen őszinte és egyenes jellemére, de a legbiztosabb módszer a referencia ellenőrzés (azonban vannak itt is bizonyos fenntartásaim).
Az önéletrajzhoz csatolt udvarias hangvételű írásos referencia levél számomra olyan, mint a WC papír, mert kb. arra való. Láttam már olyan borzalmas személyiségű, egyértelműen a megpályázott munkakörben teljesíteni képtelen jelöltet, akiről nagyon jó referenciát írt korábbi főnöke.
Sőt, tudok olyan konkrét esetről, ahol kirúgták az illetőt, örültek, hogy megszabadultak tőle, ennek ellenére gyönyörű referencia levelet írt róla az ex-főnöke, csak hogy tompítsa a kirúgási procedúrával járó konfliktust, és elkerüljék a munkaügyi pert.
Sokkal jobb és biztosabb módszer az, ha személyesen felhívod telefonon a pályázó ex-főnökét vagy kollégáját és beszélsz vele. Tudni kell azonban, hogy a jelölt által megadott nevek mind olyanok lesznek, akik nagy eséllyel nem fognak róla rosszat mondani, ezért jobb, ha személyesen nyomozol utána a pályázó ex-főnökeinek, vagy kollégáinak.
Ez ugyan egy kicsit melósabb módszer, de megéri a többlet időráfordítást, mert egy közös ismerős a pályázó valamelyik munkahelyén az egyik legbiztosabb hírforrás. Erre az egyik legjobb eszköz valamelyik közösségi oldal, pl. az iwiw-en még azt is meg tudod nézni, hogy van-e olyan ismerősöd, akinek van ismerőse annál a cégnél.
Minek ez a nagy felhajtás?
Az a tapasztalatom, hogy nem minden esetben merik elárulni a referencia személyek, ha a pályázóval korábbi munkahelyén gondok voltak. Ezt egyrészről lehet érezni a beszélgetés hangulatán, nagy szünetek a kérdések megválaszolása előtt, sokat gondolkodik a referencia személy, nehezen fogalmazza meg a válaszokat. Alapszabály, hogy minél kínosabb a beszélgetés, minél többet gondolkozik a referencia személy, hogy mit mondjon (hazudjon), minél diplomatikusabban, óvatosabban fogalmaz, annál gyengébb volt a pályázónk teljesítménye vagy annál biztosabb, hogy sáros volt lopási ügyben.
Éppen ezért a végén érdemes feltenni egy „kötelező kérdést”:
– „Újra alkalmazná-e a pályázót, ha jelentkezne önöknél?”
Na, ha itt nem lelkes IGEN a válasz, hanem politikus mellébeszélés vagy kínos csend, akkor az nem pozitív vélemény a pályázóról!
Bár a lopástól indult a cikk, végül a referencia-kérésig jutott el. Enyhén szólva nem tartom etikusnak a posztoló által alkalmazott módszert a pályázó „előéletének” felderítésére. Remélem nem sokszor alkalmazod ezt a módszert, mert ez nekem még a grafológiánál is alantasabbnak tűnik.. Fejlettebb országokban pl csak pozitív referenciát szabad adni a volt munkavállalónak, különben megütheti a bokáját az ex-főnök. De erre nincs is szükség, mert valamennyire azért mérhető a teljesítmény objektív adatok alapján is. Itt meg hosszú szünetekből és hangsúlyokból és a beszélgetések hangulatából következtetünk arra, hogy az adott delikvens-e a legjobb jelölt… nem lenne egyszerűbb egy pénzt feldobni inkább?
Kedves Szkeptikus!
Megértem a felháborodásodat, de szerintem jó eséllyel nem vagy munkáltató, nem élted át azt, amikor az állásinterjún megbízhatónak, rendes embernek tűnő alkalmazottad csúnyán meglop, átver.
Nem is kívánom, hogy átéld, elég szar érzés!
Én átéltem magam is, meg folyamatosan kapok ez ügyben kérdéseket ügyfeleimtől, szóval úgy érzem foglalkoznom kell a témával, és kapaszkodókat kellene adnom. Ismerek olyan vállalkozót, akinek cége tönkrement emiatt, és a bank vitte utána a teljes magánvagyonát a házával együtt.
Ha sokkal nagyobb lenne a tisztességes munkavállalók aránya (meg persze a munkáltatók sem mind ma született bárányok), ha az ex-főnökök gond nélkül őszintén mernének beszélni volt beosztottaikról, és a negatívumokat is el mernék árulni (természetesen mindennemű rosszindulat nélkül), akkor nem lenne szükség az általam javasolt módszerre.
Személy szerint nagyon örülnék neki, de sajnos, ma még nem ez a helyzet.
Üdv, Tamás
Üdv.
Hát nálunk nem az alkalmazott lop hanem a főnök ami már rámegy ,a munkahely rovására ,érdekes,hogy mindenki tud róla a kolegák közül ,de mégsem tettek semmit mikor ,a céghez kerültem akkor még nem értettem miért tűrik ….kb fél év kellett ,hogy rájöjjek a fele alkoholista ,és így vezet ,a másik fele meg szintén lop,nagyban megy a csalás léptennyomon beleütközök ez hihetetlen ,mivel egy Európai cég megyei szintű kirendeltsége vagyunk hát nem könnyű megtalálni a vezetőt akinek jelenteni lehetne ,nem értem miért nem látják a vezetők ezt a magas szintü csalást ,sokszor vigyorogva büszkén mesélik a „és most kapaszkodj meg”
3-400 000-forintos lopott bevételt havi szinten és ez megy 4 éve mióta a kirendeltségvezető ide nem került.
Bocs, főleg azért akadtam ki, mert az eddigi cikkek egytől-egyig jók voltak és nagyon sok újdonság volt bennük, ez meg egyszerűen nem illik a képbe.
Nem gond, én díjazom, ha valaki őszinte.
Hajjaj.Sok mindent le kellene írnom evvel kapcsolatosan.Talán az első.Amikor először valakinek bérbe elkezdtünk dolgozni, az illető „véletlenül” tőbbet fizetett mint ami járt.Mikor legközelebb szóltam neki, elnevette magát és azt mondta,hogy evvel lehet a trógereket kiszűrni.Minálunk az első kollégánál az asztalon „véletlenül hagytunk 12 db 100 forintos papírpénzt/akkor még volt értéke/.” eltette majd másnap mikor bementem a céghez megkérdezte,hogy nem e hiányzik valami.Mondtam nem,erre Ö elövette az 1200ft ot és odaadta,mondta,hogy tegnap kiraktam a zsebemből, eltette,nehogy lába kelljen./olyan sorszám szerint volt összerakva ahogy otthagytam/.MÁS.
Franciaországban élő barátom mesélte:belépett egy helyre dolgozni.az első héten semmi munkát nem kapott.a második hétre sem jelöltek meg neki semmit, amikor is bement a főnökéhez,hogy vagy adnak munkát vagy kilép,mert Ö nem a cég pénzét ,és nem a napot akarja lopni.A főnöke azt mondta nyugi.a harmadik hétem ugyanez volt,be is vitte a főnöknek a felmondását.A főnök arra kérte maradjon a hét végéig akkor megérti,hogy miért van ez így. A negyedik héten a tíz kollégából 7 et elküldtek.Kiderült ők 3 an balhéztak,hogy dolgozni akarnak.Őket megtartották,mert tudták,hogy nem kell állandóan figyelni rájuk.Kiválasztás,referencia,HR politika, Tudományos zagyvaság.Mindez RIZSA. Nálunk nem lopnak,/rendszeresen ellenőrzöm ettől függetlenül/.viszont szól a kollégám/itt dolgozó alkalmazott/,hogy főnök telefonálhatok egy városit? Mindíg telefonálhatott.Ha valaki gyanus arról már napokkal elötte 2-3 kolléga szól,te biztos, hogy nem….Kérem ez a valós HR válogatás,nincs nyomozás,nincs melléduma,tények vannak.
Lajos!
Köszönöm, már ezért a kommentért megérte tegnap dolgoznom a blogbejegyzésen.
Üdv, Tamás
Erről a posztról az a mondás jut az eszembe:
Mindig a legjobbat próbáld meg alkalmazni, de soha ne bízz meg benne.
A cikk számomra is izgalmasan indult, de a végére kicsit ellaposodott. Konkrét esetre, munkaadói szempontból érdekes kikötésekre, esetleges jogi lépésekre, bizonyítási lehetőségekre kiváncsi lettem volna.
Szerintem nincs olyan cég, ahol az alkalmazottak ilyen-olyan formában ne lopnának. Legyen az hazavitt irodaszer, túlzásba vitt magánhívás céges telefonról, céges kártyára magánautó tankolása, mosása, stb.
A probléma ott kezdődik, ha az alkalmazottak összekacsintva elkezdenek sportot űzni a dologból és egy ideig általános lesz.
Ami persze abból is adódik és ez az érme másik oldala, amit szerintem ugyancsak érdemes megemlíteni, hogy rengeteg tulajdonos a cég számlájára nyaral, és nem fizetéséből, hanem a cég pénzéből éli, élvezi saját életét.
Kedves Tamás,
most írok először kommentet a blogodban, úgyhogy ebből kiderül mennyire találtad el a legnagyobb problémánkat. Teljesen egyetértek a módszerrel. Akivel már „babrált” ki munkavállaló, elnézést a kifejezésért, de csak szalonképtelen kifejezések jutottak az eszembe, az újra fogja gondolni a véleményét ezen írásodról.
Sajnos ilyen világot élünk, és sajnos nagyon sok munkáltatónak kell szembesülnie azzal, hogy a legnagyobb ellensége a munkavállaló tud lenni.
Teljesen egyetértek a cikkel és én mindenkinek kifejezetten javasolnám ezen módszer alkalmazását.
Én is olvasója vagyok Tamás blogjának, sose írok hozzászólást, mert nincs rá időm. De a Szkeptikus beszólás miatt ki kell, hogy álljak Tamás mellett. Igenis kényes téma ez, létező jelenség, de sajnos odajutottunk, hogy a jog védi a vétkeseket, de semmi és senki nem foglalkozik a károsultak kárpótlásával. Tudja ezt jól minden vállalkozó, és nyilván a legkörültekintőbb lesz a személyzeti kiválasztásnál. Lehet, hogy ezekre a nyomozásokra nincs szükség, de lehet, hogy egyes esetekben jól jönnek ezek a módszerek. Kedves Szkeptikus, engem az Ön etikátlansággal szembeni érzékenysége akasztott ki. Lehet, hogy Ön inkább munkavállaló, mint munkaadó ?
Továbbá… sosem nyomoztam a jelentkező volt munkahelyén személyesen, és IWIW nyomozást sem folytattam.
De leírok egy tanulságos esetet a tapasztalataimból: raktáros munkakörbe vettem fel egy normális, szimpatikus fiatal embert ( és időben mindig csak egyet, egyszerre sosem vettem fel egynél többet ). Teljes készletnyilvántartást tartottunk, így a felelősség teljesen korrekt módon ellenőrizhető volt. A leltárral rendben is volt minden, csakhogy kezdett megjelenni a szállítói kifogás: originál kartonban pl. 25 helyett 24 volt nagy értékű termékből stb. Nem tudtunk bizonyítani vétkességet, sem kapacitásunk nem volt bizonyíték gyűjtésre. Mindenesetre, miután megszűnt a munkaviszonya nálunk, érdekes módon megszűntek a furcsábbnál furcsább szállítói kifogások a raktárosok részéről . Nagyon régen történt, akkor még gyanús volt az eset, de olykor szinte képtelennek tűnt, annyira „rendesen” viselkedett … Ma már madártávlatból teljesen meg vagyok győződve, hogy sáros volt, sőt valószínűleg nem nálunk kezdte, előtte is ténykedett, és mivel bejött neki, utánunk levő munkahelyen is folytathatta. Ha kért volna tőlem referenciát, valószínűleg egy diplomatikus, pozitív jellemzést írtam volna. De, ha megkeresett volna személyesen egy leendő munkaadója, előbb utóbb elmondtam volna kétségeimet. … és természetesen valószínűleg ez a fiatal ember önmagát egy k..rva jó agyafúrt, ügyes embernek tartotta magát, aki annyit keresett, amennyit akart.
Kedves Tamás,
Teljesen igazad van.
Én már vettem fel úgy kollégát, hogy nem kértem referenciát (mert olyan ártatlan szőke kékszemű fiú volt, cca. 24-25 éves.. ) .. és a munkaköre is olyan volt, hogy nem hittem volna, hogy ott konkrétan lopni lehet.. és sajnos – mint az később kiderült – az ügyvezető aláírását hamisítva utalt olyan cégeknek, amire hát enyhén szólva nem volt engedélye.. (hogy a banknál hogyan ment át az aláírás.. az egy másik téma). Persze amikor kiderült, rendkívüli felmondás lett a vége – én meg jól leszerepeltem a főnök előtt.
Ezek után felhívtam a scrác előző munkahelyét úgy téve, mintha csak akkor interjúvolnám a fiút és szeretnék referenciát kérni róla (magamat sem akartam már tovább égetni) .. és a volt munkahelyén az egyik főnök úr, aki átvette a telefont, mondta, hogy olyan érdekes.. már nem én vagyok az első, aki telefonál.. (de ciki..) .. és hogy nem ajánlja a fiú felvételét.
Szektor: utazási irodai, szállásértékesítés, internetes site-on, szlovák/lengyel/osztrák piac.. (még mielőtt valaki azt hinné, hogy aranyat gyártottunk volna..). A scrácnak szállásokkal kellett volna szerződni, utazós-adminsztratív munkakör volt. :-/
Tamás! Tetszik, hogy a blogon szerepel a „szar (érzés)” szó. Ettől olyan „életszagúak” a bejegyzéseid.
Ha kicsit a témához is akarnék írni, én nem értem a Szkeptikus felháborodását, szerintem jogomban áll a korábbi munkahelyen érdeklődni a illető előéletére vonatkozóan. Miért kéne készpénznek vennem, amit magáról állít? Ki az a hülye, aki rosszat mond magáról egy interjún?
Másrészt szerintem a munkahelyi lopás nem tipikus probléma. Persze lehet, hogy nem dolgoztam még traktorgyárban azért írok ilyesmit… Ismeritek a viccet az orosz melósról, aki alkatrészeket lopott, de amikor összerakta otthon mindig T34-es harckocsi lett belőle?
Üdv, A.
Sajnos nem ismerem, elmesélnéd?
Még valami…:)
Természetesen engem is megloptak, mint vezetőt… Nesze nekem, én feleltem érte, gondatlan voltam. legközelebb már nem tették meg. Kirúgtam, odafigyeltem, stb…
Más. Voltam felvételizni egy konkurens cégnél, mert a saját cégemet a felelőtlen tulajdonos olyan szellem szerint kezdte vezetni amit Szil Zsolt tanácsadó adott el neki. Tönkre tette az addig jól működő munkastílust, felelőtlen költekezésbe kezdett. Elüldözte a megrendelőket, felelőtlen beruházásokat hajtott végre, belerúgott minden vezetőbe, akinek más véleménye volt. Mindezt a hatalommániája és hozzá nem értése miatt.
Szal, amikor az interjún megkérdezték, miért szeretne váltani? Mit kellett volna mondanom? Azt, hogy kicsúszott a cégem lába alól a talaj és fő megrendelőink, csak egy jobb ajánlatra várnak? Sajnos nem készültem hazugsággal, de ezt nem akartam elmondani, mert régi cégem építésében én is részt vettem, saját gyermekem vol…
Ilyenkor mit mondjak, Tamás? Én is gyanús lettem, engem sem vettek fel…
Rövidesen repültem régi cégemtől is.
Ilyenkor a profik azt szokták mondani, ami egyrészről tényleg diplomatikus, és közben még bizalmat is sugall, hogy:
„- Sajnos olyan dolgok voltak a cégnél, amelyekkel én nem értettem egyet. Többet nem szeretnék mondani, mert nem szeretném kibeszélni a volt munkahelyem.”
Ha a munkaadó többet akar megtudni, akkor nyomozzon, de ha ezt a pályázó jó érzéssel mondja, max. a sajnálat érződik rajta és nem dől belőle a keserűség, akkor nem sok pályáztatónak jut eszébe utánanézni.
Kb. ezt mondtam… és amire nem kaptak választ, az gyanús volt…
Teljesen egyetértek Győzővel és erről jutott eszembe („vezető munkájába beletartozik az is, hogy megtegyen mindent annak érdekében…”):
ha alkalmazok egy alvállalkozót, illetve bármilyen számlát befogadok ahoz, hogy biztonsággal és egyéb APEH szankciók nélkül a számla ÁFA részét levonhassam ellenőriznem kell az APEH adatbázisában, hogy valóban van-e adószáma, illetve nem törölték-e vagy függesztették fel.
Kérdem én, akkor ez is etikátlan?
Itt cég és munkavállaló kapcsolatáról van szó és a cégvezetőnek, munkáltatónak mindent meg kell tenni a cég érdekében…
Megjegyzeném, hogy nem egy prosperáló cégről tudok amelyet ilyen munkavállalók tettek tönkre!
Kedves Tamás köszönjük a bejegyzést, és köszönjük, hogy valaki a korrekt munkáltatók oldalán is kiáll, ugyanis az interneten csak a munkavállalók jogairól esik szó (ami természetesen szintén fontos).
Érdekes ez a lopás kérdés. Tulajdonképpen vannak olyan időszakok a történelemben és a társadalomban, amikor legalábbis ügyeskedni kell a túléléshez, mert a valós körülmények kényszerítenek rá.
Magam részéről sose értettem, hogyan vihet el bárki bármit a munkahelyéről, csak úgy. Volt olyan munkahelyem, ahol a főnöktől lehetett kérni pl. kockás füzetet a gyereknek, ha kellett és aznap nem volt idő Ápiszba menni. De ott az is szokásban volt, hogy az így kapott füzetért cserébe vásároltat az első adandó alkalommal visszavittük.
Én egyetértek azzal, hogy valamilyen úton referenciát kell szerezni a jelentkezőtől. Igaz, nem keresgélek előző munkahelyen. Szívesebben alkalmazom azt a módszert, mikor a jelentkező várakozik és ez idő alatt beszélget az épp jelenlévő kollégával. Ahogy én nem tudom, milyen ő, úgy ő se tudja, ki az a kolléga.
Csak az nem tudja ezt alkalmazni, aki az általam „főnökbetegség”-nek nevezett szindrómában szenved. Aki csak akkor érzi jól magát, ha mindenki azonnal tudja, hogy ő a főnök. Pedig ha egy interjúra rászántuk az időt, tökmindegy, hogy az első öt-tíz percet milyen státuszú kollégaként töltjük.
A jelentkező egy olyan emberrel, akit magával azonos szintűnek érez másképp beszél. Feltesz olyan kérdéseket, amiket az interjú során nem tenne fel semmiképp. És jó kérdések esetén elmond magáról olyat, amit az interjún nem mondana el soha.
Kedves Anikó! Nagyon tetszett amit írtál! 🙂
Nagyon tetszett a HP sztori. Icipici kis cégkként indultunk, most 8 fővel dolgozunk, plusz az alvállalkozók. Nálunk is az a szemlélet, hogy amit főzünk, mi esszük meg. Az irodában nyitva az ajtóm, bejöhetnek a kollégák, nem zárunk egymás elől semmit. Több év után fordult elő, hogy egy kolléganő a karácsonyra kapott italok közül nyúlt le egy sétáló jánost. annak ellenére, hogy minden repiajándékot kiteszek ugyanis az ünnepek után az asztalra, amiből mindenki szerénységéhez-jólneveltségéhez mérten vihetett. Ami maradt, abból választottam én is. Ennek elenére ellopottegy üveget, és nem sokkal azután kiderült egy pénzügyi sikkasztása is. Sajnos ezután nem volt más, mint a kirúgás. A pénznél is jobban fájt, hogy a jó kapcsolat mellett ez megérte neki. Ezután egy kicsit szigorítottunk a belső ellenőrzésen, hogy ne legyen kísértés, de a jó légkör továbbra is megvan. Kedves Alkalmazottak és Munkatársak! Higgyétek el, egy cégvezető fél életét a munkával tölti, szeretjük jókedvű elégedett emberek között élni a napjainkat.
Kedves Tamás!
Igértem egy sztorit is! Egy konkurenciámat, aki közben a barátom lett -adott meg egy céltudatos és jókiállású hölgy referenciaként. Annyira meggyőzően adta elő megát, hogy már kezdtem hinni, hogy eddig nála, most pedig nálam dolgozik majd. Ezért az Őrangyalom nem hagyta, hogy ennyiben maradjak. Csak felhívtam , és érdeklődtem a barátomnál. Nos, ő annyit mondott, hogy nem ajánlja. Kérdezte, hogy miért, esetleg bővebben. Erre azt mondta, hogy semmiképpen nem ajánlja. Rengeteg, milliós nagyságrendű kárt okozott neki a felületes tudásával, és amikor a tanulságok elemzésére sor került volna, még ő volt felháborodva. szóval, megúsztam. Egyébként erről nem esett szó, de az egész cégért felelelk, az egész csapat moráljáért. Ha már az első szűrő ,azaz én felveszek bárkit, akkor hogy forrja ki a csapat a salakot?