Sokakat csak a kiválasztási technikák, interjú kérdések érdekelnek az egész toborzás, kiválasztási folyamatból, pedig már az önéletrajzok kiválogatásánál elveszítik a legjobb jelölteket! Mai bejegyzésemben megmutatom hogyan?
Akár nagyvállalati hr-szakembereket kérdezek meg, akár kkv vezetőket, mindegyikük elköveti ugyanazt a hibát az önéletrajzok válogatásánál, és ezért az esetek kb. 1/3-ában be sem hívják személyes interjúra a legjobb jelöltet. Hogy honnan tudom?
Egyszerű, amikor én válogatom az önéletrajzokat, akkor a végén az esetek 1/-3-ában kiderül, hogy kedves ügyfeleim a befutó pályázót, a tuti jelöltet az önéletrajza alapján be sem hívták volna!
Tény, hogy egy jó hirdetésre, vagy egy jó nevű cég hirdetésére akár 500 vagy 1000 pályázat is beérkezhet, azért az átlag valahol 100 és 200 között van (legalábbis Budapesten).
Másrészről főleg a válság óta óriási a nyomás a vezetőkön, elmondható, hogy ma a legszűkebb erőforrásuk az idő. Emiatt nem véletlen, hogy óriási a kísértés a pályázatok túlválogatására, azaz 100-ból jó ha 5-10 pályázót hívnak be személyes interjúra, és gyakran, pont abban a másik 10-20-ban van a legjobb jelölt, akit időhiány miatt nem hívtak be.
A dolog bizony ilyen egyszerű
Sajnos tudomásul kell venni, hogy a minőségi toborzás, kiválasztás munkaigényes sportág, nem érdemes félvállról venni. Pedig könnyű belátni, mennyi pénzbeli veszteség:
-
ha nem elég jó embert találtok a meghirdetett munkakörre,
-
ha egyáltalán nem találtok megfelelő embert a meghirdetett munkakörre,
-
ha többször is meg kell ismételni a hirdetést.
Pénzre fordítva, ha egy 200e Ft havi bérköltségű asszisztenstől 2 hónap után meg kell válni, az csak a bérköltségben közel félmilliós bukta, a toborzást végző kolléga bérköltségéről, és a hirdetési költségekről nem is beszélve, és akkor még nem számoltam a be nem töltött munkakör okozta termelés kiesés miatti veszteségekkel.
Különösen vezetői és kulcsmunkaköröknél csodálkozom, amikor az időhiány a fő szempont, nem a felveendő ember kvalitása, hiszen egy közepes kvalitású értékesítési vezető súlyos százmilliókba, sőt akár milliárdokba kerülhet egy vállalatnak, míg egy jó kvalitású a fellendülést jelentheti az adott területen.
Visszatérve az önéletrajzok válogatásához, a nagy kérdés mindig az, hogy mi alapján döntsd el, kit hívjál be interjúra és kit ne?
Mit lehet megtudni egy önéletrajzból?
Én azt látom, az önéletrajzokkal kapcsolatban a legnagyobb félreértés, hogy a kiválasztás végzők túl sok következtetést vonnak le belőlük! Most nem arról beszélek, amikor a fele hazugság, hanem arról, amivel rendkívül gyakran találkozom, hogy a kiválasztás szempontjából rendkívül fontos információkat kihagynak belőle a pályázók, a legtöbben ugyanis írnak egy önéletrajzot, és azt küldik el mindenhova.
Összességében azt tapasztalom, ha valaki jó munkaerő, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy jó, továbbá figyelemfelkeltő önéletrajza van. Ugyanígy a jó önéletrajz sem jelenti automatikusan azt, hogy az illető teljesítőképes munkaerő.
Az önéletrajz egy reklámanyag, és vannak, akik értenek hozzá, hogyan írják meg, és vannak, akik nem. A toborzást, kiválasztást végző személy feladata, hogy a sok papír mögött meglássa a valódi tehetséget, a valóban teljesítőképes embert, különben elmegy a tuti jelöltek minimum1/3-a mellett, éppen ezért erről sokat fogunk beszélni a február 3-i tréningen.
10 évig azért gyúrtam, hogy bekerüljek egy nagy bp-i ügynökséghez, ügyfél és Kreativ vonalon képben legyek. Túl kreativ a pozícióra, hogyan illeszkedne ennyi tudással a gépezetbe, meg akarna mindent csinálni egyedül – ilyeneket kaptam vissza
Érdektelen és méltaltlan és elkötelezetlen emberek ülnek sokszor az áhított helyeken
Ez sajnos így van…
Bevallom böcsülettel, hogy engem még soha nem vettek fel munkahelyre sima jelentkezés alapján. Pedig egy lízingcégnél végigjártam a ranglétrát legalulról legfelülre. Mindig ajánlott valaki. Persze a CV aztán kellett. Emiatt én nem hiszek abban, hogy egy munkát meg tudok kapni úgy, hogy a fejvadászhoz vagy a hirdetőhöz beadott önéletrajzom alapján több kör után én leszek a befutó… Nem is sikerült még sosem, pedig már elmúltam 45.
A fejvadászok és munkaerő közvetítők elég sokan vannak, továbbá nagyon sok pozíció fut át rajtuk, és nagyon sok ember nekik köszönhetően helyezkedik el.
Igaz a felmérések szerint a munkavállalók többsége kapcsolatok útján talál új állást…
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Örömmel olvasom a cikkeket és még inkább a hozzászólásokat.
Elégé érdekes problémát feszegettek az előttem szólók.
Viszont gyakorlati tapasztalatom, hogy a sablonos és lényegretörő leginkább 1-2 mondatos, mely más mint sablonos nem nagyon lehet … 🙂 Inkább nyerő lehet a következő körre …
A mai világban a pályázatok nagyrészét e-mailben kérik.
Munkám során azt tapasztaltam, hogy a kézzel írott CV automatikus „nem nyert” feliratos mappába kerül …
A kiemelkedő teljesítményű munkavállalók viszont nem illeszthetők
be a szervezetbe kerülnek ki …
Mindemellett pozitivan látom a jövőt és vágyom egy olyan interjúra, mely önálló és kreatív kérdéseket is rejt magába … 😀
Mindenkinek további szép napot, és időt a terveik megvalósításához.
Kedves Andi! Ilyen interjúra sokan vágynak. 🙂
Szerintem egy minimális odafigyelés is jó lenne.
Hiszen emberek vagyunk!
Minél idősebb valaki, annál jobban örülök a „rossz” önéletrajznak, mert ez számomra azt jelenti, hogy nincs CV rutinja, eddig nem halt éhen tehát jó szakember lehet. Az ilyen emberrel legalább egy telefoninterjút érdemes csinálni. Sok helyen egyébként ezt a telefonos vonalat teljesen kihagyják a keresési folyamatból pedig idő és költséghatékony.
Szia Elemér!
Tapasztalataim szerint a telefoninterjúval azért csínján kell bánni, mert a telefonban meggyőzőnek, szimpatikusnak tűnő pályázók többnyire csalódást okoznak a személyes találkozó során.
Én inkább csak bizonyos adatok egyeztetésére, kiegészítésére, pontosítására használom.
Üdv, Tamás
Kedves Tamás és hozzászólók!
Nagyon jó a blog, valahogy idetévedtem és csak olvasom, olvasom, valahogy nem tudok aludni. Talán nem ide tartozik a téma, de azért megosztom, hátha van rá válasz. Azon töröm a fejem, hogyan lehetne megoldani, azt, hogy könnyebben lehessen állást találni. Sokszor bizony a mindennapi kenyér megvétele is gond (nemcsak nekem), ilyenkor nem lehet annyira megnyerő valaki egy állásinterjún szerintem.
Nemrég történt, hogy egy neves bank call centeres állásra hívott interjúra. Az önéletrajzom és a tapasztalataim alapján teljesen megfeleltem az állásra, motivált voltam (hiszen akartam, muszáj lett volna dolgozni) és lelkes. Az interjún hárman voltak, két csoportvezető és talán valamilyen vezető még – nem derült ki kicsoda a férfi, aki végig firtató kérdéseket tett fel, vajon tényleg akarok-e nekik dolgozni és miért. Egy ideig győzködtem és elég türelmesen válaszolgattam a provokatív kérdésekre (látszólag élvezték a helyzetet, mert jókat nevetgéltek az interjúztatók), aztán megkérdeztem, mégis mit szeretnének hallani.
Vége az lett, hogy előttem ráírta a vezető az önéletrajzomra, hogy „igen” és másnapra ígért értesítést a csoportvezető, részt vehetek e a második körön a háromból. Kifele még mellesleg megkérdezték, hogy állok az angollal. Mondtam, hogy napi szinten használom, hiszen jelenleg turistákkal dolgozom alkalmi munkaként és egy angol családnál is szoktam bébiszitterkedni. Ez leforrázta a vezetőt, és csak annyit mondott, akkor nem… Persze nem jött telefonhívás sem másnap, sem később. Én hívtam a csoportvezetőt aki nem mondott semmi érdemlegeset.
Természetesen a bank ügyfele nem szándékozok lenni a jövőben.
Nem értem, akinek van állása nem gondol arra, hogy a munkanélkülinek valamiből tényleg meg kellene élnie?! Én még szerencsés vagyok, mert úgy ahogy találok munkát, bár volt már, hogy nem tudtam, másnap mit fogok enni. Most terítőket árulok egy népművészeti boltban két diplomával egy piacon. Sok bevételt hozok a főnökömnek, ezért szeret és megbecsül, de nem ez az álmom, nem erre vágytam. Pályázgatok állásokra, de csak olyan interjúkra járok, ami érdekel, hiszen minden szabadnap napi 5000 Ft mínusz a költségvetésemben….
Kedves Krisztina!
Nem tudom milyen korosztályú volt a csoportvezető, mert leírásodból könnyen lehet, hogy igen, fogalma sincs arról, hogy milyen egy munkanélküli élete, ugyanúgy, ahogy egy ügyfelemnek, amikor kijelentette, hogy egy átlagos 4 tagú magyar család havi 500e Ft nettóból él. Megkérdeztem tőle, hogy melyik bolygón?
Az a baj, hogy nehéz jó tanácsot adni arra, hogy mit csinálj, és mit ne egy állásinterjún, mert a másik oldalon ülőket nem ismerem, és kiszámíthatatlan, hogy kinek mi a heppje, ami alapján dönt.
Egy biztos tippem van, add önmagad, mert ahova felvesznek, akkor téged vesznek fel, nem azt a képet, amit magadról esetleg eljátszottál az interjúkon.